Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - Egy verseskönyv születése. József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz
Békéscsabán, a Gesmei nyomdában készült. Két kötetéről tudunk — Immanuel Kant Egy világpolgár gondolatai az emberiség egyetemes történetéről és Dosztojevszkij levelei a börtönből —, mindkettőt Sándor Pál fordította és látta el bevezető tanulmánnyal. 1931-ben Sándor Pál és Müller Lajos elhatározta a könyvsorozat felújítását. A Döntsd a tőkét, ne siránkoz*r lett az Új Európa Könyvtár első kötete. Ezt követte Eörsi Béla tanulmánya — Magyar mezőgazdasági válság —, végül pedig Max Hodann berlini orvos szexuális felvilágosító füzete: az Igazán a gólya hozya-e a kisgyereket? Ez utóbbi kiadvány végleges magyar szövegét József Attilának, illusztrált borítófedelét pedig Müller Lajosnak köszönheti. A könyvecske hírt ad a korábbi kötetekről, így József Attila könyvét is hirdeti, „(lefoglalva)” megjegyzéssel, sőt az árát is — 0,50 P. — közük. Vajon ki fedezte a kötet előállításának költségeit? (A költő — természetesen — nem kapott honoráriumot, a birtokába került példányok eladásából azonban remélhetett némi hasznot.) A 200 pengős nyomdaszámlát valószínűleg Hatvány Lajos fizette ki. A József Attila Emlékkönyvben 7 Andrásfi Gyula visszaemlékezésében olvassuk: „Igazi nagy bajba [József Attila] akkor került, mikor a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetének a megjelenése előtt Hatványtól három hónapra előre felvett 300 pengőt, kifizette belőle a nyomdaköltséget, s akkor a könyvet a rendőrség elkobozta.” A költő, mint tudjuk, 1932 áprüisáig havi 100 pengős támogatást kapott Hatványtól, így ez az adat hitelesnek tűnik. (Verseit, mint a Tűnődő utolsó részében olvassuk, „uraktól kapott pénzen vett papíron” írta. Érdemes elolvasnunk a mecénásának szóló dedikációt is: „Hatvány Lajosnak [...], aki ezeknek a történelmi és társadalmi értékre törekvő verseknek a megírását egyáltalában lehetővé tette.”) Sándor Pál kijelenti: „Én adtam a pénzt a papírra...”, Sollner József pedig így emlékezik. „A vele való törődésnek [...] egyik jele volt az agit.-propg.-nak az a határozata, hogy— javaslatomra — a Döntsd a tőkét verskötet kiadását finanszíroztuk.”8 Ma már leheteden eldönteni, melyik nyilatkozat jár közelebb a valósághoz. Lehet, hogy az agit.-prop. és Sándor Pál közösen járult hozzá a papírköltséghez. A kötet mindenesetre megjelent, s 1931. március 21-től a költő folyamatosan szállította el a könyvkötőtől a már bekötött példányokat. A per József Attila 1931. ápriüs 12-én, vasárnap, néhány barátjával kirándult Csillebércre. A kiránduláson több fénykép is készült; az egyiken a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetnek egy fatörzsre kötözött példányára „fejszét”, azaz turistabotot emel mosolyogva. Nem sokáig örülhetett... Már az első bírálatokat is olvashatta, így a Széphalom Csodabogár-rovatában a szerkesztő, Zolnai Béla fejcsóváló meg nem értését és Kardos László együttérzésről tanúskodó sorait a Debreceni Hírlapban, amikor május 6-án megjelent a budapesti királyi ügyészség 45.746/931. k.ü. rendelete Baróthy Pál ügyészségi elnök aláírásával: A Budapesten a Juhász Árpád nyomdájában előállított »Döntsd a Tőkét, ne siránkozz« [így!] című, 34. oldalán »Szocialisták« cím alatt megjelent közlemény tartalma által elkövetett a Btk. 172. §-ának 2-ik bekezdésébe ütköző és a[z] 1912. évi LXIII. t.c. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntette és a 39. oldalon »Villonról meg a vastag Margótról szóló ballada« felirat alatt közzétett vers tartalma miatt pedig az 1929. évi VII. 7 Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Bp. 1957. 291.1. 8 I. h. 318. és 278.1.-147-
