Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - József Attila és a Bartha Miklós Társaság 1928-1930
ka lehetőségét nem látjuk biztosítva. Mi nem akarunk a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (a magyar hitleristák) dilettáns csoportjának alvállalata lenni. Budapest, 1930. október 31. Fábián Dániel, Simon Andor, Fakatos Péter Pál, József Attila, Kodo lányi János, Halmos Béla, Hass Fásuló, Gál István, Gunda Béla és társaik.” A nyilatkozatot a Népszava november 1-jei száma és — néhány nappal később - A Nap című pozsonyi hírlap közölte csupán, utóbbi Kovács Endre Hitlen^mus dúl... című, a kilépőkkel együtt érző glosszájával. A kilépők között itt Olt Károly is szerepel. Fábián későbbi kommentárja szerint a nyilatkozat elhamarkodott volt, mert többen nem tudtak a kilépésről azok közül, akik teljesen egyetértettek volna vele. Szerintem a kilépés egy hosszú folyamat eredménye, még ha bejelentésére gyorsan került sor, akkor is. Fábián Dániel, akivel sokszor beszéltem a Bartha Miklós társaságról, azt mondta egyik alkalommal, hogy azért lépett ki, mert tartott tőle, hogy a BMT legközelebbi tisztújító közgyűlésén nem választják meg ügyvezető elnöknek - ezt a tisztségét főleg Asztalos Miklós több esztendős távolléte indokolta —, sőt, tán a Társaságból is kizárják. Ez lehet az igazság, amit az is igazol, hogy később, amikor a kilépők közül sokan, köztük József Attila is visszatérek a BMT-be, Fábián nem tartott velük, mivel — mint írja — csak osztályvezetői tisztség jutott volna neki.86 Érdekes epilógusa a kilépés utáni heteknek a Kohó című folyóirat ügye. Ez mintegy az Új Magyar Föld feltámasztása lett volna, Fábián Dániel és Simon Andor szerkesztésében. A lap egyik előkészítő üléséről fennmaradt Illyés Gyula 1930. november 15-i naplójegyzete. A PTOE-ben volt a találkozó, Fábián Dániel, József Attila, Simon Andor, Haraszti Sándor, Sándor Pál, Antal Sándor, Ember Ervin és még néhány fiatalember részvételével. Néhányan az utcán, majd Sándor Pál lakásán folytatják a vitát, Antal Sándor, Haraszti Sándor és József Attila részvételével. Innen hazafelé a Körúton a költészetre terelődik a szó: „József át fogja írni eddigi verseit forradalmiakká és kiadja, Üsd a tőkét, ne sirán- kotyg címmel”.87 Ezt a megbeszélést követhette az a néhány nappal későbbi, melyről fennmaradt Vas László levélbeszámolója Szalatnai Rezső számára. A levelet B. Bernát István közölte 1989-ben. Idézem: „A »Kohó« lapindításáról hallottál? Simont a József Attilák és Haraszti Sándorok csak megfelelő politikai ellenőrzés mellett lettek volna hajlandók megtűrni a szerkesztőségben. — Sajnos, Fábián Dani is hajlott erre. Simon — nagyon helyesen végre valahára — kikelt ellenök és most egyedül fogja szerkeszteni a »Kohót« — (József Attila szörnyen megharagudott Simonra, hogy visszaadta egy a Kohónak szánt kritikai tanulmányát, amelyben Tamási Áron művészetét 100 % marxista szemszögből bírálta.)” Megtudjuk továbbá, hogy a költő ezután a Korunk ban szándékozik közzétenni bírálatát.88 Ez az információ - Illyésével együtt — több szempontból is fontos. Egyrészt segít a Hajnali madár című Tamási-kötetről töredékesen fennmaradt József Attila-írás keletkezésének pontosabb behatárolására; magam ezt 1930 novemberére teszem. Az sem lényegtelen, hogy József Attila és Fábián Dániel csöppet sem neheztel Haraszti Sándorra a Ki a faluba-tó\ írott bírálatáért, sőt, vele együtt baloldali, szocialista-kommunista elkötelezettségű irodalmi lap kiadását tervezik. Harmadszor, József Attila ekkor már vállalja a Korunk 86 Fábián Dániel: József Attiláról. Bp. 1974. 111.1. 87 Illyés Gyula: Nap/ójegyyelek 1929-1945. Bp. 1986. 25-26.1. 88 B. Bernát István: A Kohó körül Mikor irt József Attila Tamási Áron kötetéről? Magyar Nemzet, 1989. aug. 18. 4.1.-142-
