Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - József Attila és a Bartha Miklós Társaság 1928-1930

bits Mihály: Elet és irodalom c. könyve.)”.53 A Babits utalás természetesen a Tárgyi kritikai tanulmány írója által átdolgozott kéziratból is hiányzik.

Szabolcsi Miklóstól származik a Ki a faluba kettős szövegének eddigi legalaposabb elemzése. Példák során mutatja be, a költő miként díszítette, metaforizálta a szöveget „a maga ekkori, hetyke és játékos, olykor Szabó Dezsős stílusában.”

A következő részt Szabolcsitól idézem:

,József Attila át is szerkesztette a szöveget, az elejére tette, és jelentősen bővítette, alcímekkel, kiemelésekkel tagoltabbá tette a Magyar Szemlével való vitát. Hangsúlyokban, indulatokban erősítette Fábián szövegét, csípésekkel, vágásokkal a liberálisok ellen, az »európaiság«, a műveltség ellen, mintegy rákacsintva így »liberális-radikális« barátaira. ,A »baloldal« szemünkre hányja, hogy reményeit hiába fűzte hozzánk, hogy a dob utcai hasznos fűszeresek bolthelyisége számunkra nem a magyar jövendő egyháza, hogy kultúrérté- ket számunkra nemcsak a pesti sajtó és Schnitzler Artur meg Maurois jelentenek.’ Csaknem minden olvasója felszisszent erre a mondatra: ,Ne csak Kanttól és Husserltől, ne csak Hűmétől és Russeltől, ne csak Descartestól és Bergsontól tanuljatok!’ Okkal vélhették úgy is, hogy önmaga olvasmányait sorolja fel, önmaga ellen védekezik. Ugyancsak a gondolatok játékos túlhajtásának érezhették meg ezt: ,Újkori politikai történelmünk Holubárok új-udvara. A magyarországi szocializmus és fasizmus, demokratizmus, liberalizmus és imperializmus [!] mind-mind melegházi növények, nem a magyar lelki forma tartalmai ...’ A mondat befejezése meg már teljesen ádendül a fiatal költő oly sok művében fellelhető filozófiai fejtegetéssé: ,... hanem maguk is formák, valóságtalan formai levezetések, puszta dedukciók, nem a magyar nép tapasztalatainak összefoglalásai.’

Kétségtelen: játékosságból, kivagyiságból József Attila túlhajtotta ebben az általa javított szövegben a magyart, a népit, s bár a faj szóval csak egyszer él, nem kétséges, hogy közel kerül a faji eszméhez is.

Látszik az is, hogy ekkoriban sokat foglalkozott a nyelv kérdéseivel (célzás Mezzofantira, az ’intelligens’ szó helyett magyar megfelelő keresése stb.) és filozófiával is (tény- és értéktudomány megkülönböztetése).”54

A Kodály- és Dosztojevszkij-idézetet Fábián emelte a röpiratba. A Kodály-idézet csak tartalmilag hű: „A magyar intelligencia előbb jutott Párizsba, mint a magyar faluba.” Helyesen: „Budapestről Párisba rövidebb volt az út, mint Kászonújfaluba. Ma még inkább az. Én is előbb jutottam el Párizsba, mint Kászonba.”55

Fábián bizonyára emlékezetből idézi Kodály Zoltán Népzene című tanulmányából, amely az 1928-as Ady-röpiratban is megjelent. A kérdés, mely voltaképpen a magyarság és Európa, vagy a nacionalizmus és kozmopolitizmus ellentétpár örök dilemmája, talán a legművészibb megfogalmazását nyeri el Jankovich Ferenc Szántód partjainál című költeményében (Jankovich Kodály-tanítvány volt és első verseskötete kiadójaként a Bartha Miklós Társaságot tüntette fel.)

A Dosztojevszkij-idézet nagyobb nehézség elé állít bennünket. Idézem: „Kozmopolita nevelésiek elszakított titeket a néptől. Egy külön kis kasztot alkottok a széles, nagy hazában, mely kaszt idegen és gyűlöletes a nép előtt. Megvetitek a népet tudadansága

53 Nem szó szerinti idézet Babits Mihály A kettészakadt irodalom. Válasz berymcy Albertnek c. ákkéből. In: Élet és irodalom. Bp., 1929. 9.1.

54 Szabolcsi Miklós: i. m. 338-339.1.

55 ljjú szivekben élek. 37.1.-134-