Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - József Attila - nem középiskolás fokon
dobogón [...]. Száz torokból szárnyalt a szó. Nem is szárnyalt, dübörgőit! A vers szíven ütötte az embereket. A munkáshallgatóság kitódult az utcára, vitte magával a verset. Dübörgőit a tüntető tömeg száján a szó: »Munkát! Kenyeret! Munkát! Kenyeret!« Az Aréna úton ijedten zárták be a házak kapuit. A rendőrőrszem riadtan fújt sípjába.” Szép, plasztikus a kép. Kár, hogy nem igaz. A 100 % — s vele a kórus — ugyanis 1930 augusztusában megszűnt, szerkesztőjét letartóztatták. A költő egy hónappal később, a szeptember 1-jei tüntetés hatására írta a verset. A 100 % 1929 áprilisában így vélekedett a Bartha Miklós Társaság Magyar Föld-e.stjén szereplő költőről: József Attilának „...még nem is olyan régen minden rendű és rangú proletárlap közölte írásait. Mostanság beéri azonban már tetszetős formával, kevés, sokszor semmi mondanivalóval, pillanatnyi sikerek szerzésével itt is, ott is, a régebbi bátorság és becsületes harc helyett.” Kemény, de nem alaptalan bírálat ez. A költő ugyanis csak 1930 őszén lett az illegális kommunista párt tagja. Párizsból való 1927-es hazatérése és 1930 ősze között más körökben forgott. * Eddig József Jolán regényével vitáztam. Most a tankönyv szerzői által írt életrajzból idézek (74. lap): „amikor 1927-ben hazatért, kapcsolatot keresett az illegalitásban élő párttal, bekapcsolódott a munkásmozgalomba, és 1929-ben a párt tagja lett. Szemináriumokat vezetett, előadásokat tartott. Röplapokkal lelkesítette a sztrájkólókat. Az ő forradalmi verseivel indultak harcra a munkások. Ekkor jelent meg Döntsd a tőkét! című verseskötete, amelynek már a címe is a kapitalizmus elleni küzdelemre hív.” A tankönyv szerzői, úgy tetszik, elfogadták József Jolánnak a szöveggyűjteményben közölt tendenciózus állításait. (Ez sem indokolja, hogy a negyedik József Attila-kötet — Döntsd a tőkét, ne siránkozz - címét hibásan írják. Továbbá, az idézett életrajz folytatásában olvassuk: „1937. december 3-án egy tehervonat halálra gázolta. Temetésén elvtársai megzenésített »Mondd, mit érlel« című versét énekelték.” Ez az adat is félrevezető, mert nem az 1937-es szárszói, hanem — a nem is említett — 1942-es budapesti temetésre vonatkozik.) A szerzők — meglehet — nem ismerték még a Vértes György 1964-ben kiadott könyve (József Attila és a% illegális kommunista párt) körül gyűrűző vitákat, melyek egy év múlva József Attila és a% illegális Kommunista Párt viszonyának kérdéséhez címen Szabolcsi Miklós összegezett a Kritika és a Párttörténeti Közlemények hasábjain. A monográfus irodalom- történész által felvázolt kép az eltelt másfél évtized alatt legfeljebb részleteiben bővült, de alapjában ma is helytálló: „József Attila 1930 őszétől lett — formálisan is — az illegális Kommunista Párt tagja. Ennek az elhatározásnak előzményei: kora ifjúsága élményei, a Tanácsköztársaság emléke, 1924-től szociáldemokrata párttagsága, »ideális anarchista« korszaka, a Kommunista Párt legális fedőszervében, az MSZMP-ben végzett munkája (amelyre ő maga utal egy levélben, bécsi és párizsi élményeit. Útja, persze, nem volt nyílegyenes. [...] Budapestre való hazatérése, tehát 1927 ősze után azonban nem találta meg azonnal a kapcsolatot a párttal, és másfelé is tájékozódott, a polgári radikálisok és a Bartha Miklós Társaság körei felé.” Szabolcsi Miklós ehhez még hozzáfűzi: „Költészete, prózája is ezt tükrözi.”-112-
