Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - „Zárás és nyitás az utolsó fejezetre?” Korszakváltás Pilinszky költészetében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján
elnémul, és nincs tovább. [...] Majdnem úgy mondanám, hogy egy életműnek akkor van vége, ha fejünkre esik egy tégla. Ez történt Schuberttel, Mozarttal és ez történt József Attilával, és az életművüket egyáltalán nem érezzük befejezedennek.” Még sokáig folytathatnám. Idézhetném például Lator Lászlót, aki szerint Pilinszky, aki „a hatvanas években megváltoztatta költészetét, és egy modern, nyugat-európai nyelvet hozott létre, idővel ezt az új, fogalmi költészetét is felélte.” Magam inkább Pilinszkyvel tartok. A költő szigeteket írt. A Szálkák - Végkifejlet - Kráter összefüggő szigetvilág. Aztán..., az élet (és a mű) véget ért a következő sziget elérése előtt. Tis^atáj, 1996. 11. 55—61.-109-