Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - „Zárás és nyitás az utolsó fejezetre?” Korszakváltás Pilinszky költészetében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján
„Zárás és nyitás az utolsó fejezetre?”1 Korszakváltás Pilinszky költészetében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján T'óröcsik Maiinak P ilinszky János költészetében korszakváltás figyelhető meg a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A hatvanas években, Harmadnapon című kötetének megjelenése (1959) után a költő majdnem elhallgatott. Jól emlékszem a döbbenetre, amikor egyetemista hallgatóként a Kortárs 1963. februári számában a Nagyvárosi ikonok című Pilinszky-verset olvastam. Ez már a költészet határa, hogyan juthat tovább a költő? Több mint hét évig kellett várnom a válaszra. Közben 1970-ben megjelent a Nagyvárosi ikonok címet viselő Pilinszky-kötet a költő régi és új verseivel. Aztán, hogy ismét egy emlékemre hivatkozzam, 1971. október 1-jén interjút készítettem Pilinszky Jánossal. Épp aznap jelent meg az Elet és Irodalomban hét [!] új verse. Megígérte, felolvas néhányat. A néhányból huszonhat lett és tudom, ez az eset — a felolvasás — nem rendkívüli; Czigány Györgynek később új kötete valamennyi versét felolvasta! Harmadik kötete, az ötvennyolc új verset tartalmazó Szálkák, 1972 őszén-telén jelent meg. Tanulmányom azt vizsgálja, mi okozhatta Pilinszky költői megújulását és mi a véleménye magának a költőnek, illetve kortársainak e fordulatról. Az életmű-kiadás és az egyre gyarapodó Pilinszky-irodalom lehetővé tesz egy ilyen vizsgálatot. A készülő levelezéskötet bizonyára árnyalja, de talán jelentősen nem módosítja a költő korszakváltásáról jelenleg kialakítható képet. Aki „keresztülment a falon” Az In memoriam Pilinszky című emlékezésgyűjteményben érdekes vallomások olvashatók Pilinszky korszakváltásáról. Nemes Nagy Ágnes és Lator László egyaránt egyfajta felhígulásnak, nívócsökkenésnek látják Pilinszky költői megújulását. Nemes Nagy három periódust különböztet meg költő társánál. Az első a pályakezdéstől 1948-ig tart, a második, „a nagy, a költőileg legteljesebb” szakasz 1948-tól a hatvanas évek közepéig. Az ezt követő periódus eltér az első kettőtől: a költő életmódja s egyszersmind kisugárzása megváltozott. Szerinte a Harmadnapon című kötet Pilinszky pályájának legnagyobb teljesítménye. „Később nemigen voltak irodalmi társai. Inkább más művészeti ágakkal került kapcsolatba. Kívülről nézve ez a harmadik korszaka volt a legmozgalmasabb, leglátványosabb; sok-sok, nemegyszer világhírű tanú beszélhet róla. [...] A remetéből világutazó lett, az aszkétából társaságkereső, a mezídábasból nemzetközi szalonok prófétai jelenlévője. [...] Szinte-szinte a legnagyobb világirodalmi változásokhoz merném hasonlítani Pilinszky átalakulását.” Talán a legfájdalmasabb Nemes Nagy Ágnes számára, hogy gyökeresen megváltozott Pilinszky és az újholdasok kapcsolata: „Régi szellemi cellatársaitól, az újholdas csoporttól, de bármilyen régebbi szolidaritástól eltávozott.” A költőnő ezt így minősíti: „Érdekes pszichológiai eset volt ez, mondhatnám a pálfordulás egy fajtája.” Pilinszky fölfedezte a sikert. „Befutott a magyar ifjúság szívébe (majd további 1 Pilinszky János Vattay Elemérnek. Székesfehérvár, 1976. nov. 9.-103-
