Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Nagy László indulásai. 1946-1949
A következő, Erős bástya című antológiának az alcíme közli, milyen alkalomra készült. Fiatal magyar művészek a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség II. Kongresszusáért. 1949 nyarán ugyanis nálunk volt a VIT, a Szovjetunió iránt elkötelezett fiatalok találkozója. A kötetet a MINSZ adta ki, mint a Röppenj szikrái, szerkesztette Gera György, a képmellékleteket összeállította Gera Éva, felelős kiadó ezúttal Mikó Zoltán, az előszót Non György írta. Az egész antológia úgy, ahogy van, tendenciózus művek összessége. Közli például Ligeti György Kantáta a Világifjúsági Találkozóra című darabjának kottarészletét, a képzőművészeti részben pedig többek között Nagy László Dési Huber-kollégista társai Molnár József, Papp Oszkár festményeinek, rajzainak fotóját. A kötet írói közül többen irodalmunk klasszikusai lettek. Nem az itt közölt műveikkel. Nagy László is megtagadta pártos korszaka műveit a Deres majális utószavában. Az irodalomtörténész mi mást tehetne, csupán megemlíti, hogy a költő A szabadságol és Anya című verseivel szerepel ebben a kötetben. 5. Népek dalai A Népek dalainak kettős címlapja van. Eredetileg alcíme is volt: NEKOSZ daloskönyv. A kék kötésen fehér betűs cím alatt itt a pennás zászló ábrázoló NÉKOSZ-jelvény található, alatta a kiadó neve: Budapest Székesfőváros Irodalmi Intézete. Mire azonban 1949 nyarán a népi kollégisták számára készült 269 oldalas daloskönyv megjelent, 1949. július 10-én a NÉKOSZ utolsó közgyűlése kimondta — ki kellett mondania! — a népi kollégiumi mozgalom „önfeloszlatását”. Ezért a forgalomból bevonták a daloskönyv fellelhető példányait, és megtartva a kék borítón fehér betűs Népek dalai főcímet, az alcímet az új változatról elhagyták, a NÉKOSZ-jelvényt stilizált népművészeti motívum váltotta fel. Ezzel még nincs vége a könyv körüli furcsaságoknak. A könyv egyszerre két, részben eltérő információkat tartalmazó belső címlappal jelent meg. Népek dalai Daloskönyv Összeállította Vig Rudolf. Bencze László rajzaival. Budapest Székesfőváros Irodalmi Intézete — olvasható a belső címlap rektóján. A vérzőn pedig: Ezt a daloskönyvet Vig Rudolf (szerkesztés, jegyzetek), Benedek Árpád (mozgalmi dalok) és F. Nagy László (dalszövegfordítások) állították össze. A rajzokat Bencze László festőművész, a Dési Huber István Népi Kollégium tanára készítette. A rajzoknál maradva: a már kiszedett könyvből a jugoszláv ügy miatt kidobták a szerb népdal- és himnuszfordításokat, de tévedésből benne maradt Bencze László grafikája Titóról, aki partizánvezérként egy hegyi tisztáson pihen, harcosai pedig kólót járnak körülötte. Hogy a „tévedés” még nagyobb legyen, a daloskönyv IV., Nagy mesterek kis művei (Kánonok) című részét vezeti be az ekkor már a munkásmozgalom árulójának minősített jugoszláv államférfit ábrázoló rajz. A daloskönyvet az alig húszéves Vig Rudolf — Nagy László barátja a Dózsás időkből — állította össze. A Szfz magyar parasztdal ciklushoz nem kellett segítség, de a Szomszédaink népdalai ciklusba felvette Nagy László 15 versfordítását, a Miliők éneke közt találjuk a költő talán legelső Hriszto Botev-fordítását (Hadysi Dimitör), továbbá ő fordította a Bolgár Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság himnuszát is. Vagyis a költő 1949 nyarán egyszerre 18 műfordítással jelentkezettel, s ez több mint a fele a 49-es könyvhétre kiadott első önálló verseskötetében, a Tűnj elfájásban olvasható versek számának. A kötet történetét Vig Rudolf így ismertette 1970-ben: „A NÉKOSZ kiteljesedésének időszakában Benedek Árpád a Rajk-féle rendőrség művészeti együttese élére került és ő volt a NÉKOSZ-központ kulturális osztályának is a-101-
