Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Nagy László indulásai. 1946-1949
2. Indulás a NÉ KOSZ jegyében Amikor Nagy Lás2lóval másodszor beszéltem a népi kollégiumokhoz fűződő kapcsolatáról, ő, aki három népi kollégiumban is élt, a Dózsát tartotta a hozzá legközelebb állónak. Idézem az interjú egyik kérdését és a költő válaszát: Érdekes, hogy két parasztpárti kollégium volt, a Dózsa és a Szabó Dezső, és mind a kettőnek az egykori lakói [...] csak pozitívumra emlékeznek, arra, hogy nagyon jól érezték magukat ezeken a helyeken. — Igen, azt mondják, hogy ez parasztpárti kollégium volt. Nem tudom, hogy ez mennyiben nyilvánult meg. Nyilván abban, hogy főleg vidéki fiúk kerültek később a kollégiumba és talán a Parasztpárt patronálta, egyébként nem tudom, hogy miért mondják parasztpárti kollégiumnak, mert sok kommunista, párttag fiú is volt ott.” Azt hiszem, itt az a kérdés, hogy Nagy László, a költő mikor lett kommunista párttag, hisz az első időkben tagja volt a Parasztpárt ifjúsági szervezetének, sőt, Vig Rudolf szerint Széchy András és Nagy László parasztpárti ifjúsági vezetők is voltak. Nagy László egykori megjegyzése azonban megállja a helyét, miután a Falu-Budapest Mozgalom kollégiuma felvette Dózsa György nevét, valóban teret-helyet adott a kommunista fiataloknak is. Ha ehhez hozzávesszük a Nemzeti Parasztpárt 1946-47 fordulóján történő baloldali fordulatát, Kovács Imre és hívei kiküszöbölését, s magát a legfőbb vezetőin keresztül a Magyar Kommunista Párttal egybefonódó NÉKOSZ-t, Nagy László 1970-es megjegyzését felfoghatjuk a népi kollégiumokon belüli kommunista befolyás erősödése regisztrálásának is. Amikor Nagy László átment a Dési Huber népi kollégiumba, hamarosan megszűnt verseinek első fóruma, a Népi ifjúság. A NÉKOSZ, amellett, hogy beolvasztotta a koalíciós pártok kollégiumi mozgalmait, saját lapokkal, folyóiratokkal rendelkezett, s az ezekben való megjelenés nagyobb nyilvánosságot jelentett a szegényes kiállítású, bár nívós tartalmú parasztpárti lapnál. Nagy László - persze — másfelé is orientálódhatott volna. A Válasz ismét megjelent — éppen a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége folyóirata, a Valóság 1946. júniusi száma közölte [B.] Nagy László igazságtalan bírálatát a népi írók folyóiratáról —, s az Ójhold és néhány más nívós folyóirat is létezett már. Nagy László, mint tudjuk, a Valóságot választotta, a NÉKOSZ folyóiratát, igaz, kissé véletlenszerűen. A Dési Huber kollégiumba ugyanis 1947 őszén a Zrínyi-főiskolás leánykollégiumból ádépett néhány képzőművész-főiskolás lány, s ezek egyike, Szemes Piroska vitte el Papp Oszkár javaslatára a Valósághoz Nagy László rajzait és költeményeit. (Lásd erről a költő 1975. július 24-i naplójegyzetét.) „Egyszer egy bicegő fiú keresett föl a köves konyhahelyiségben — emlékezik a költő első látogatására a szerkesztő Lukácsy Sándor 1974-ben —, nagy nyaláb kéziratot, meg rajzot hozott. Öt versét, egy rajzát s prózában írt önvallomását adtam ki egyszerre, ez volt a bemutatkozása, s nevet is én adtam neki: volt már egy Nagy László munkatársunk (ma B. Nagy), ezért a költőnek faluja, Felsőiszkáz után, F. Nagynak kellett lennie.” így lett Lukácsy Sándor a költő második felfedezője és második „keresztapja” is — érdekes, hogy mindkét esetben a későbbi B. Nagy Lászlótól való megkülönböztetés miatt került sor az Iszkázi, illetve F. előnév felvételére. A Valóság 1947. decemberi száma közölte F. Nagy László bemutatkozás című önvallomását, hét versét és egy 1947 augusztusában készített rajzát egy az út szélén, fatörzsön ülő anyókáról. A versek címe a következő: Rohadt zşuPP <datt, Csalás, Öreganyám, Sajnálom, Otthon, Gyík és végül a Nem apad el isten tehene.-97-
