Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lukács Györggyel
vei sem indokolható párhuzamok, de azt hiszem, a francia forradalom után az egész európai fejlődésben vannak errefelé mutató közös elemek, amelyek a magyar fejlődésben még specifikusabban mutatkoztak meg. (...) Vezér: Miért tartják sokan stiláris szempontból elavultnak Ady költészetét? Lukács: Minden költő természetszerűleg a maga korának gyermeke; ennélfogva egész nyelve, metaforakincse s a többi a saját korának produktuma. Ez Heinére éppúgy áll, mint Shelley-re, Petőfire, mint Baudelaire-re és természetesen Adyra is. Be kell vallanom, hogy az összes önállósított stíluskategóriával szemben nagyon szkeptikus vagyok, ki nem állhatom, ha például Adyval kapcsolatban szecesszióról, Jugendstilról vagy más ilyesmiről beszélnek. Ha most általában a lírát veszem szemügyre, akkor azt mondhatom, hogy nem ismerek egyetlen lírikust sem, akinek minden egyes verse saját csúcsteljesítményei magaslatán állnak. Azt szokták mondani, hogy Keats ebben a tekintetben kivétel, de én Keatsnél sem ismerem el, hogy minden verse eléri a nagy ódák színvonalát. Minél hosszabb idő múlik el, annál inkább elhalványul a lírai produkcióból mindaz, ami a pillanatból jött, és a pillanatba fut ki, és a költő' művéből az marad meg, aminek sikerül nagy szimbólumba összefoglalni kora törekvéseit. Ady sok száz verse közül van — nagy számot nem akarok mondani — kétszáz, amelyikben ez kifejezésre jut, és ez a kétszáz vers az a kincs, amelynek révén Ady él. A világ egyetlen költője sem vonult be összes versével a halhatatlanságba. Ennélfogva üres fecsegésnek tartom, hogy Ady elavult, nagy versei egyáltalán nem avulnak el, viszont írt olyan költeményeket is, amelyek a Nyugat januári számában jelentek meg, és már februárban nem gondolt rájuk senki. Vezér: Talán azért látják sokan elavultnak Ady költészetét, mert nem éreznek együtt költészetének kompromisszum-mentességével, és más költőkkel könnyebben tudják saját megalkuvásaikat igazolni? Lukács: Azt hiszem, ez messzemenően így van. Egészen más kérdés, hogy mikor majd Magyarországon igazán túlhaladjuk a sztálini korszakot, és egy új proletárdemokráciával csakugyan belekerülünk az eleven szocialista építésbe, akkor, azt hiszem, többen lesznek, akik 94
