Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval

Kardos: Most 1938-ra gondolok, amikor kenyértörésre került a sor. Gulyás Pali ezt a világért sem mondotta volna, hogy ő fajvédő, nem is akart az lenni, csak talált egy ilyen szép metaforát, hogy A kábelek a néptől vezetnek a költőhöz a föld alatt. Ez gyönyörű metaforának látszott, de azt mondta, hogy egy zsidóhoz nem vezet kábel a nép mélyéből, és akkor voltaképpen azt mondta, amit a kurzus mondott, csak egy szép metaforába burkolva. De ha valaki azt kérdezte volna, hogy ezzel hát azt mondod akkor, hogy a zsidók azok nem magyarok, ezért őket ki kell kapcsolni a magyar kultúrából? Akkor még arról nem volt szó, hogy az életét is ki kell kapcsolni, az később következett be.

Egyszer azonban meg kellett Palinak mondanom, hogy valami szerencsétlen dolog érik. Tartottunk egy elnökségi vagy milyen gyűlést az Ady Társaságban. Voltunk vagy öten-hatan, és akkor azt mondtam, hogy ez az egész kábel-dolog tulajdonképpen a legútszélibb antiszemitizmus, csak egy szép költői képbe van öltöztetve. S Pali tiltakozott, joggal tiltakozott, mert ő nem hitte magáról, hogy őbenne van ebből valami, mert ez olyan finoman és humánusan jelentkezett, hogy nem hitte volna magáról. De szubjektiven nézve mégis csak erről volt szó. Amint ez később aztán továbbfajult. S akkor egy rendkívül heves, ordító vitánk volt, nekem és Palinak. A többiek türelmesen hallgatták. A Pali egy kicsit halkabban, mint én, de lényegileg nem hátrálva, én pedig nyersebben, az ő humanisztikusán fogalmazott, humanistának hitt álláspontját hát durván - egy kicsit torzítva is — egy rangra hoztam az antiszemiták álláspontjával. Nagyon kellemetlen, fájdalmas nap volt. Akkor Pali mondta, hogy erről szó sincs, tehát igyekezett megnyugtatni bennünket. 1938-ban, nyilván az Anschluss után volt valami választmányi ülés vagy mi az ördög, elnökségi ülés — én akkor főtitkár voltam, korábban a Juhász Géza lemondott az ügyvezető-elnökségről, és nem volt ügyvezető’ elnök és Ady Lajos, nem tudom, akkor ott volt-e még - késtem egy pár percet, bementem a terembe, ahol annak a nyolc-tíz embernek össze kellett jönnie, és az asztalnál, ott, ahol az elnöklő ember szokott ülni, ült Gulyás Pali, s tőle balra, ahol a főtitkár, tehát én szoktam ülni, ott ült Tóth Béla, most tanár, azt hiszem, Debrecenben. 0 is tehetséges ember, író, irodalomtörténészfé86