Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval
Beszélgetés Kardos Lászlóval (Részlet) Kérdező: Vezér Erzsébet 1968. április 19. Vezér: Kérem, beszéljen a debreceni Ady Társaságról, s ezzel kapcsolatban talán Ady Lajosról. Azt az Ady Lajos-féle könyvet én nem tudom olyan nagyon elítélendőnek tekinteni; ez nem rossz könyv, mégiscsak az egyetlen teljes életrajzAbban csak szubjektív torzítások vannak, de nem szándékosak, politikaiak. Kardos: Kérem szépen, elmondom, hogy mit látok ebben, s hogy mit tudok erről. Tehát először beszéljünk az Ady Lajos könyvéről. Ady Lajos könyve mindenképpen nélkülözhetetlen alapmű az Ady-bibliográ- fia számára. Mikor én írtam ezt a kis szakdolgozatomat, egyetemen írtam diákkoromban, csak később felhasználtam. 1920-ban írtam, vagy 1918-ban kezdtem. 1921 végén jelent meg ez, hajói tudom, Kner adta ki.2 Csak azt tudom, hogy nagy lelki nyomorban voltam, mert megbukott a diktatúra. Debrecenben éltem akkor, s apámat elítélték három esztendei fogházra, mert ő részt vett a debreceni proletárdiktatúra dolgaiban, s engem pedig nem vettek fel az egyetemre. Nem vettek fel, mert nem voltam ugyan párttag egyáltalán, de az apám mintha árnyékot vetett volna rám, holott az én rábeszélésemre nem fogadta el, ő nem volt egyáltalán kommunista, én is csak annyiban, hogy Gáspár Bandival nagyon jóban voltam, és ő kommunista volt. Vezér: 0 debreceni volt? Kardos: Igen, és ő oktatott és nevelt engem, mert idősebb volt nálam valamivel, és sokkal műveltebb volt, mint én. Felnéztem rá, tőle tanultam verstant is és műfordítást is. Szóval ő kitűnő mester volt fiatal korában. Vezér: Magát kizárták az egyetemró'l? 77