Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Darvas Lilivel

ra mentein át, és gyakorolni kellett a német nyelvet. Inspirált, hogy olvassam Victor Hugót, a drámairodalomból pedig Moli ere-tói kezd­ve a XIX. század nagy íróit - akiket ő rendkívül nagyra tartott, ezen az iskolán nevelkedett -, például Tristan Bemardt és sok mást. Bemard Shaw-t rendkívül szerette és tisztelte, Brechtet is ismerte. Mikor a Koldusoperái először játszották, Berlinben, azt hiszem 1928- ban vagy ’29-ben — én játszottam benne valamit, hogy mit, azt már el­felejtettem —, Feri úgy el volt ragadtatva, hogy egy hétig minden este bement a színházba. A Koldusoperái nagyon szerette. Hogy a többi Brecht-darabot is szerette-e, azt nem tudom, arról nem beszéltünk. Én jobban szerettem Brechtnek a verseit mint a darabjait. Vezér: Milyen verseket olvasott Molnár Ferenc? Darvas: Rendkívül olvasott és művelt ember volt, csak soha nem beszélt róla. Erőszakkal próbálta elhitetni, hogy nem olvas. Pedig a vegyé­szeiről, a matematikáról, a történelemről, a földrajzról, s mindenről mindig mindent tudott, csak eltitkolta. Úgy, ahogy eltitkolta az angol nyelvtudását is Amerikában. Főleg azért, mert unta, unta, hogy vi­gyázni kell. Egyszer nagyon szomorú és mulatságos volt, amikor azt mondta, hogy idegen nyelvet igazán megtanulni reménytelen. Ha egy amerikai írótársaságban elkezdenek vitatkozni valamin, ami őt igazán érdekli, és ő belekezd egy mondatba, s valami fontosat akar mondani, a mondat közepén észreveszi, hogy nem tudja befejezni, mert nincse­nek meg a szavak, a mondat közepén meg kell változtatnia az egész életfelfogását és filozófiáját, hogy be tudja fejezni a mondatot, mert hiányoznak azok a szavak, amelyek fontosak lennének. Azért kerülte el, affektálta, úgy tett, mintha nem tudott volna jól angolul, pedig ő re­mek latinos volt az iskolában, azután Franciaországban járt a Sor- bonne-ra. Mikor kijött Amerikába — másfél évvel később, mint én —, már mindent angolul olvasott. Németül és franciául beszélt, angolul is remekül tudott, de eltitkolta. Mikor 1926-ban Molnár kijött látogató­ba négy hétre, egyszerűen nem volt hajlandó angolul beszélni. Ha szólt a telefon, akkor azt mondta: „Secretary here six o’clock”, és az­zal lecsapta a kagylót, hogy hat órakor hívják. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom