Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával
Vezér: Hogyan született, és mi tulajdonképpen az orkesztika? Dienes: Párizsban megismerkedtem ezzel a Bergson-féle rendszerrel, de engem az abszolút nem elégített ki, akkor hazajöttem, az én rendszeralkotó fantáziám nekem rontott, és valósággal mint egy érdekes és kíváncsiságból kikutatandó valóságot megnéztem a mozdulatot, és rájöttem, hogy azt gyönyörűen lehet rendszerbe állítani. Akkor rendszerbe állítottam, és elneveztem orkesztikának. És akkor az a rendszer szült egy iskolát. Ez maga szülte az iskolát. Vezér: Megírta ezt valahol? Dienes: Van egy kéziratom valahol a húszas évekből. De az egész rendszer a tízes évek közepén született. Megteremtett egy iskolát ez a gondolat, és az iskola egész erővel fejlődött tovább, ezek a fiatalok gyülekeztek körém, és eleven testeken épült fel tulajdonképpen egy négyes tagozatú elméleti rendszer, amiről még egyet-mást meg kellene írni. Most megígértem valamit a Tánctudományi Értesítőnek. Vezér: Úgy tudom, hogy a tánc történetével is foglalkozott. Dienes Gedeon: 0 nem történetileg vizsgálta — és nem is a táncot — hanem az emberi mozdulatot a maga valóságában: hogy lehet ezt az emberi mozdulatokból álló valóságtartományt filozófiailag rendszerbe foglalni, megnézni, hogy micsoda tulajdonképpen, mi a póz, a mozdulat, mi az elmozdulás satöbbi, satöbbi. Ennek a valóságtartománynak nincs, illetve nem volt soha tudománya. Ez nem művészi hozzáállás, nem is pedagógiai, hanem tudományos hozzáállás a valóság egy darabjához. Később lett belőle pedagógia, lett belőle egy kis művészet is, de az alap, a lényeg az, hogy ez egy tudomány. Tudományos vizsgálata valaminek. Vezér: És cikkei erről jelentek meg? Dienes Gedeon: Erről nem jelentek meg. Hát orkesztikáról megjelentek itt-ott dolgok... Dienes: Nézze, engem soha nem érdekelt az, hogy valami megjelenjen nyomtatásban... Vezér: No, de minket érdekel, mert ez nem marad meg akkor. Dienes: ...csak arra voltam kíváncsi, hogy hogyan van. S mikor egyszer megvolt, hogy hogyan van, akkor az kielégített. 48
