Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával
magában.”7 Ezt az egész sorozatot a Révész Ilus csinálta meg, aki később Dienes Barnának a felesége lett. Rába: Babits egy-két hátrahagyott írásában a Széchényi Könyvtárban úgy láttam, hogy fiatal korában, egyetemista éveiben Herbert Spencer hatott vagy hathatott rá. Lehetséges ez? Dienes: Én erről nem tudok. Legfeljebb azért hathatott rá, mert evolucionista volt és őt az igazi evolúció izgatta, nem a Spencer-féle, mert az egy mű-evolúció, ahogy később Bergson kiderítette; mint a mai tran- szformizmus, hol van Spencertól? El tudom képzelni, hogy Spencer nagyon vonzotta őt, míg Bergsont meg nem ismerte. Mikor azután megkapta a komolyabb értelmét a fejlődésnek, akkor otthagyta Spencert, mert soha többé vissza nem tért rá. Nem is emlékszem, hogy valaha emlegette volna. Rába: Ha már megint Bergsonnál tartunk: én úgy tudom, hogy a néni személyes tanítványa is volt Bergsonnak. Dienes: Igen, én több éven keresztül hallgattam Bergsont, és személyesen is sokszor beszéltem vele. Rába: Ha egy pár szót tetszene mondani személyéről, egyéniségéről? Dienes: Bergson egészen különös ember volt. Alig volt valami matériája, olyan vékony kis ember volt. Abban az időben óriási látogatottsága volt az előadásainak, úgyhogy az öt órakor kezdődó' előadásaira már két órakor be kellett ülni, és kénytelenek voltunk meghallgatni a Monsieur Leroy Beaulieu-nek a gyarmatosításokról szóló végtelenül unalmas előadásait, hogy már akkor ott lehessünk, mire majd megszólal Bergson. Három éven keresztül hallgattam őt, és több alkalommal tudtam vele részletes beszélgetést is folytatni. Egy ízben egy hosszú értekezésem is volt nála, aminek a megvitatását aztán az akadályozta meg, hogy közbejött a világháború. Annak megjelent a magyar fordítása az Athenaeumban Az indukció problémája címen. Az volt az én elsó' bergsonista megnyilatkozásom. Bergsonnak az előadásai annyira vonzók voltak és oly végtelenül finomak. Nehezen tudnám jellemezni azt, hogy mivel fogta meg a hallgatóságot. Az volt a különös jellegzetessége, hogy annyira közel ment a gondolathoz, hogy az ember mindig elfelejtette, hogy szavakat 42
