Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Féja Gézával

nak távolról sem Ady párizsi ihletésű verseit kellene dicsérnünk, mert könnyen epigonizmusnak vélik, bármennyire nem az. Csakis munkaközösség végezhetné el a fordításra szánt méltó válogatását. En csak személyes véleményemet mondhatom: a késői Adyból válogatnék legtöbbet.

Vezér: Köszönöm. Hogyan látja Ady világirodalmi helyét?

Féja: Ami Ady világirodalmi helyét illeti, egy jottányival sem tartom kisebbnek a XX. század európai költőinél, a legjobbak mellett a helye. Sót, elementárisabb erejével olykor túl is szárnyalja ókét.

Vezér: Még talán tartsuk meg a sorrendet: hogyan látja Ady jelentőségét a magyar líra fejlődésében?

Féja: Újabban divat a költészet kettétagolása. A lét nagy kérdéseivel szembenéző’ szakrális költészetet elkülönítik a társadalommal és a történelmi emberrel törődő, vulgárisnak minősített irodalommal, utóbbit pedig csöndesen vagy hangosan lenézik. Adyban a kettő szerves egység. Nem szakadt el a tényleges embertől azért, hogy örök dolgokra ránézhessen. „Jelentenem kell mindennek a Mindent” — vallotta, s nem csupán az embernek jelentette a „Mindent”, de az emberről is mindent jelentett. Hiszem és vallom, hogy ez a költői magatartás most és mindenkor megszívlelendői 1

1 Az interjú elsó' megjelenése: Ifjú szívekben élek? Vallomások Adyról. Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. PetóTi Irodalmi Múzeum és Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1969. 38—42. p. (Irodalmi Múzeum, 3.)

33