Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Féja Gézával

Beszélgetés Féja Gézával1

(Részlet)

Kérdező: Vezér Erzsébet

Budapest, 1968. január 22.

Vezér: Maga nagyon kitűnő jós... Azt szeretném megkérdezni öntől, mint Ady publicisztikájának első sajtó alá rendezőjétől — megjegyzem, hogy ilyen kitűnő kötet, ilyen kitűnő válogatás nem volt az Ady-publiciszti- kában —: hogyan látja ma Ady jelentőségét és hatását a mai olvasóra és a mai irodalomra?

Féja: Immár közhely, hogy Petőfit, Adyt és József Attilát vétkes egyoldalúsággal, csupán mint politikai költőket igyekeztek népszerűsíteni, és ezáltal sikerült többé-kevésbé népszerűtlenné tenni őket. Ez a csonkító szemlélet azonban már a múlté. Hosszú esztendők óta kezdetét vehette volna a szellemi jóvátétel, így az egész Ady felmutatása, ám még ma is inkább csak a múlt hibáit elemezzük, helyesen. De Ady költői hitelének a helyreállítása továbbra is a jövó' zenéje.

Vezér: Eleven hatóerőnek látja irodalmunkban, alakuló társadalmunkban Ady életművét?

Féja: Térjünk Ady politikai költészetére. Forradalmi versei a két világháború között talán még elevenebbül hatottak, mint életében, mert az eltaposott forradalom igazát jelentették, mondanivalójuk fokozottan időszerűvé vált. Ma azonban ezek a költemények inkább történelmi értékek. A mai nemzedékek Ady politikai költészetének az igazát nem érzik, nem is érezhetik a bőrükön, mint egykor mi. Azt hiszem, ma csupán Ady életművének teljességén keresztül kedveltethetjük meg politikai költészetét, így tudjuk meggyőzni a fiatalságot arról, hogy a politikus Ady az egész Ady szerves része, mindent átölelő szenvedélyének szükségszeű megnyilatkozása.

Vezér: Mi lehet az oka annak, hogy Adyt ma mégsem látják — legalábbis a fiatalok — annyira eleven hatóerőnek?

29