Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Haraszti Sándorral

a puskaporukat, egymást lövöldözték, és egymást gyilkolták. Az volt a párt reménye, hogy ha József Attilával beszélünk, ő talán meg tudja állítani ezt a polémiát, amelyet elsősorban Fejtó' és Ignotus csinált egyik oldalról, Illyések és a többiek pedig a másik oldalról.

Hát én föl is szedelőzködtem, és elindultam egyszer egy szép napon a szerkesztőségbe. Délután öt óra tájt mentem oda abban a hitben, hogy talán bent találom Attilát. De nem találtam ott, egyedül Ignotus volt a szerkesztőségben, akinek elmondtam, hogy József Attilával szeretnék beszélni. Azt mondta, nincs benn, várjam meg. De gondoltam, hogy ezt az alkalmat felhasználom, és Ignotusszal is megpróbálom megértetni, hogy mennyire fölösleges és káros ez a polémia a népiesekkel, és jobb volna, hogyha tényleg a nácik ellen folytatnának harcot. Persze nem árultam el, hogy én a párt megbízásából mentem el Attilához. Aki ismer, tudja, hogy a világon vagyok, és azt is tudja rólam, hogy kommunista vagy legalábbis kommunista szimpatizáns vagyok. Arról beszéltem neki, hogy mi volna itt a teendő, meg mi volna itt a jó, politikailag értelmes. 0 azonban szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy rosszul ítélem meg a népieseket. Mondom, a népiesek közt nagyon sok a demokrata, a használható elem az antifasiszta mozgalomban, nagyon jó szolgálatokat tehetnek, kár volna őket elriasztani, és kár őket a nyilasok felé taszítani. 0 fönntartotta a véleményét, hogy nácibarátok, antiszemiták, reakciós körökkel paktáló literáto- rok, akiket főleg azért érdemes támadni, mert a fiatal nemzedéket, főleg értelmiségi nemzedéket nagyon erősen befolyásolják, és egy irodalmárnak kötelessége kinyitni a fiatal nemzedék szemét, hogy világosan lásson, és hogy ne legyenek illúziói a népiesek mozgalmát illetően.

Meglehetősen éles hangú volt ez a vita, jelen volt egyébként Lázár Vilmos is, aki egy cikket hozott a szerkesztőségbe, és meglepett bennünket. Közben Fejtő is beugrott, aki bekapcsolódott a köztem és Ignotus közt folyó vitába, én azonban utáltam őt, mint kommunista renegátot, és meglehetősen élesen kikapcsoltam minden vitából, mondván, hogy igazán nem vitatkozom veled, aki renegátja vagy a mozgalomnak. El kellett, hogy tűije tőlem ezt a sértést, el is tűrte,

273