Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal

na meg neki életének szerencsétlen egyszeri kisiklását, a hírhedt Pardon-rovatot.3 Kosztolányi körül olyan légkör támadt..., nem, ezt mégse mondom tovább, mert igenis, a szó igazi értelmében nemes, haladó szellemű volt, nem voltak reakciós politikai nézetei.

Vezér: Nem voltak politikai nézetei.

Zelk: A politikát ő nagyon-nagyon megvetette. Egyszer úgy nyilatkozott az „elefántcsont-torony védelmében”, hogy az tisztább hely mint egy párthelyiség, akkor ő nem egy baloldali, hanem mindenféle párthelyiségre gondolt.

Mennyire volt fiatal a kortársaihoz képest? Mikor végigolvasta József Attila egyik versesfüzetét, föltárcsázta telefonján Füst Milánt és a verseskönyvet az utolsó szóig felolvasta neki. Egy alkalommal a Baumgarten-kuratórium ülésezett, ahol a közelgői díjak kiosztásáról kellett dönteni és Kosztolányi Dezső, aki a kuratórium tagja volt, fölállt és — persze nem tudom szó szerint —, ezeket mondotta: „Él közöttünk egy külsejében szürkének látszó alacsony fiatalember, aki mindannyiunknál egy fejjel magasabb, úgy hívják, József Attila. Kérem a kuratóriumot, hogy ebben az évben nagydíjjal tüntesse ki.” De nem nagydíjjal tüntették ki, hanem csak az ezer forintos jutalmat kapta. Kosztolányi otthagyta a kuratóriumot, és semmiféle kapacitálásra többé nem volt hajlandó a kuratórium munkájában részt venni. Szerette, és nemcsak anyagilag, de ruhadarabokkal is támogatta a rászoruló Berda Józsefet is. Szegény Berda Jóska utolsó heteiben is hóna alatt cipelt egy már nagyon nyúzott irattáskát, ami kegyeleti tárgya volt, mert Kosztolányi Dezsőtől kapta. Köztudomású, hogy milyen nagyon kiállt Gelléri Andor mellett. A majdnem irodalmi közhellyé lett „tündéri realizmust” éppen Gelléri elbeszéléseiről Kosztolányi találta ki, ő írta le először a Nyugatban Gelléri könyvéről írt bírálatában. Mint remekművek íróját jellemezte az akkor huszon-egynéhány esztendős Gellérit és írta azt, hogy „tündéri realizmus”.6

Kosztolányi szerzői estje a Zeneakadémia nagytermében volt, és két, számára eléggé ismeretlen fiatalembert léptetett fel ezen a szerzői estjén: egyik a már említett Gelléri Andor Endre, a másik Németh László volt. Ott ültem én is a nézőtéren.

265