Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal
tila még a paplan alatt feküdt déltájban - még ott lakott Szántó Juditnak, élettársának a kislánya, aki később kiment édesapjához a Szovjetunióba megkérdeztem József Attilát, hogy mit szól ehhez a cikkhez? Nem tudott róla, leszalasztotta a kislányt, hogy keressen tegnapi Esti Kurírt. József Attila izgatottan kezdte olvasni a róla szóló cikket, olvasta húsz percig, negyven percig, hatvan percig, talán másfél óráig, talán tízszer, hússzor, harmincszor egymás után elolvasta, aztán ráejtette a paplanra az újságot, fölsóhajtott: „Istenem, de szívesen olvasnám holnap reggelig.” Szomjúhozta a sikert. Ha mindenki megsimogatta volna a fejét, akkor is több simogatást várt volna. Vezér: Azt hiszem mindenki így van ezzel, csak nem merik bevallani. Zelk: Igen, de ne csináljunk legendákat senkinek se a szerencséjéből, se a balsorsából. Olyan tragikus és méltatlan sorsa mint József Attilának, senkinek sem volt. Vezér: Térjünk vissza Szatmárra, ahova tizenötéves korában került. Zelk: Egy szatmári posztóüzletben folytattam az inaskodást. Volt ott egy segéd, Lebovitsnak hívták, és kommunista lett. Nagy része volt abban, hogy én bejártam a munkásotthonba, és hamarosan a megalakuló ifjúmunkás szervezet egyik alapító és vezetőségi tagja is lettem. Az ottani munkásmozgalom vezéralakja egy Pap Arnold4 nevű festő' volt, aki külsejében is olyan volt, mint egy festó', nagy művészkalapot viselt, és a tarkóján hosszúra növesztett hajat hordott. Őt akarták a munkások a húszas évek elején Romániában a képviselő-választás- okon felléptetni. Nagyon jellegzetes alakja volt Szatmárnak. ’45 után a régebbi érdemeiért elismert fia lett Romániának, állami díjas festó' lett, és egész tekintélyét arra használta fel, hogy Ermindszenten rendet teremtsen az Ady-házak körül, és a két házat múzeumként... Vezér: Hát ez persze nagyon régen volt. Aztán ’45 után Bölönivel, sőt Hatvanyval is kapcsolatba került éppen Ady-ügyekben. Zelk: És mondja, jó festó' volt, mert erről nem tudok semmit. Volt egy napilap Szamos címmel, a szerkesztője Dénes Sándor, aki zsidó volt, de volt egy hétfőn megjelenő'lapja is Szatmárnémetinek, egy Gera Zoltán nevű kitűnő újságíró szerkesztette — úgy emlékszem —, akit 1921-ben, életem első május 1-jei gyűlésén hallottam Szatmáron a munkásott262
