Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal

csak kiengedtek, de egy év múlva megint eló'vettek, már akkor, ami­kor a Dokumentum nemcsak megjelent, hanem emlékezetem szerint meg is szűnt. Egy reggel jött értem egy detektív, bevittek a Zrínyi ut­cai főkapitányságra és a toloncházon és a debreceni rendőrség pince­fogdáján és Nyírbátoron át megint visszakerültem Szatmárnémetibe, nemcsak kitoloncolva, hanem örökre kitiltva Magyarországról. Egy év múlva szöktem vissza, idejében, mert Kassák már készítette elő' új folyóiratát, a Munkái. Az első számban könyvbírálattal jelentkeztem. A Munka Kör élete mozgalmas volt, szellemi verekedésekkel, külön­böző' oppozíciós csoportokkal, a Tamás Aladár által szerkesztett 100%-kai és annak körével. Sokat lehetne erről is beszélni. Vezér: Erről Vas viszonylag sokat írt. Zelk: A Munka Körről nemcsak sokat, hanem hitelesen is. Megírta, hogy hogyan árultuk el Kassákot és az avantgárdot, hogyan kezdtünk rí­mes, kötött formájú verseket írni. Kassák mellett fiatal művészek, írók, akár festők csak addig maradhattak meg, míg meg nem álltak a saját lábukon. Ebben nagy része volt annak, hogy Vas István is, meg én is, úgynevezett árulókká váltunk és otthagytuk az avantgárdot és a Munka Kör zászlaját. Szatmár megyében, nagyapám falujában, Ilopán éltem megtűrt sze­gény vendégként két hónapig Lajos nagybátyámnál, és egy Nagybá­nyán âlo' segédjegyző unokabátyám ajándékba mindig meghozta ne­kem az új Nyugatot — egy vagy két példány érkezett Nagybányára —, s így találkoztam megint Illyés Gyula nevével, de már a Nyugatban. Ilopán írtam azt az öt verset, amivel Pesten jelentkeztem, beállítottam Osvát Ernőhöz anélkül, hogy föladtam volna hűségemet és szeretete- met Kassák Lajos iránt. Egy este Kassák lakásán vagyok, és azt mondja: „Tudja-e Zelko- vits, hogy megjelenik a Nyugatban?” Nem egész két héttel azután mondta ezt, hogy Osvátnak megmutattam a verseimet. Kassák vezér­alkat volt, vezérnek született, és az lehetett neki a legrosszabb, legne­hezebb, hogy nem lehetett vezér. Vezér: Lényegében nem volt az, nagyon kicsi volt a köre. 259

Next

/
Oldalképek
Tartalom