Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fábry Zoltánnal
írást, akkor is elküldték a honoráriumot. Nagyon szegényen éltem, hiszen akkor semmiféle jövedelmem nem volt, ebédre például csak a levest ettem meg, a többit eltettem vacsorára. Igaz, ennek a háttérben az volt az oka, hogy megihassam a három deci bort. Mert akkoriban még ittam — három deci box-, ez „járt” a vacsorához. Vendéglőben étkeztem, ez volt az adag. De a németek... Vezér: A visszacsatoláskor maguk... Fábi-y: Előbb még a német megszállásról beszélek. Hát természetesen elvittek vagy kétszer is Illavára a koncentrációs táboi'ba. Nem volt ez koncentrációs tábor, ez fegyház volt. Amúgy viszont nagyon kedves hely volt, 1941-ben körülbelül ezer-ezeregyszázan lehettünk, a fogház hái-omszáz személyt bíxt el, mit csináljanak a többivel? A többiek szerencsések voltak, hirtelen elengedték őket. Ez egy zárda volt és az alsó istállók valamikor lóistállók voltak meg pékség, meg ilyenek, ott voltunk. De egész nap kint lehettünk az udvaron. Mi úgy hívtuk az egészet: ’szabadság a rács mögött’; tudniillik mindenki mindenkivel érintkezhetett, mindenféle iiodalmi körök keletkeztek, nyelvkurzusok, és a párt emberei egész kongresszusokat tartottak. Ezt máshol nem lehetett megtenni, ugye, hát kétszer voltam ott. Nekem nagy szei'encsém volt, például amikor másodszor visszamentem, akkor tüdővérzést kaptam, de ez mentett meg engem, mert harmadszor szintén el akartak vinni, és talán végleg. De akkor már egészen más viszonyok voltak, sokkal szigorúbbak. Es az itteni csendőrség azt jelentette, hogy tüdővérzése van, halálán van, nincs semmi értelme. Pedig kutyabajom sem volt már akkor. 1945-ben viszont szintén igazoltam őket, és ez egy jó pont volt nekik, de 1944 novemberében, emlékszem, akkor egyszer csak körülvették a községet. SS és német katonaság. Mi az? Evakuálták a lakosságot. Evakuálni akarták, mert ez egy német község, ugye. A férfiaknak mind fel kellett menni a városházára, és ott egy ilyen SS tribunál lett... Na, ké- rem, most végem van. Az itteni német párt velem nagyon szépen viselkedett, szóval sose adott föl vagy ilyesfélét nem csinált. Már ott álltunk, és én kerültem sorra. „Mi maga?” Mondom: „Magyar író.” „Miért nincs maga Pesten? Tehát ez megszökött Pestről.” Erre azt 241
