Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Benedek Marcellel
gyón sokunk számára egy-egy ilyen apró novellának a megírása sokszor csak azt a húsz vagy huszonöt koronát jelentette, amit kapott érte az ember, s hogy véletlenül akadnak ezek között az odavetett novellák között remekművek is, erről már csak a zseni tehet, mondhatni, öntudatlanul. Ami a publicisztikát illeti, itt óriási különbséget jelent az, hogy ma már, mondhatni, teljesen ismerjük ez irányú működését, és láthatjuk azt, hogy ez az ember nem egy fejjel a falnak rohanó és a dolgokat csak költői szemmel, de mondhatni, fölületesen megítélő ember volt, hanem egy nagyon is mélyen látó, a dolgokat megértő, igazi publicista, aki amellett stílusának az erejével adott alapot a publicisztikai írásainak. Ha tehát ma írnék Ady prózájáról, ki sem mondhatom, hogy mekkora százalékkal nóne meg az az elismerés, amely, hát, elég gyéren csordogált még az Ady-breviáriumban. Vezér: Még egy kérdés a Breviáriummá/ kapcsolatban: ott körülbelül Az Illés szekerén kötetéig, a Szeretném, ha szeretnének című költeményig megy a versek elemzésével, és a későbbi versesköteteket mintha egy kicsit elhanyagolta volna, A halottak élént elsősorban, de A magunk szerelme, és a Ki látott engem? című köteteiből is aránylag keveset vett be. Ez valami szándékos dolog volt? Benedek: Nem, kérem, ennek egyszerű, mondhatni fizikai okai voltak. A könyvvel egy bizonyos időre el kellett készülnöm, és a befejezése kétségtelenül kissé oda van csapva. Ezt a hibáját, ma, annyi esztendő után - sok egyéb hibája mellett - nyugodtan elismerhetem. Említettem az előbb, hogy mennyi rosszat hallottam és olvastam erről a könyvről — hát ez még a legkevésbé rossz, mert ezt meg tudom magyarázni azzal, hogy kénytelen voltam határidőre befejezni. De a könyv írásának mégis volt egy meghatóan szép eredménye, egy részét tudniillik Kisbaconban, az apai házban írtam, és apám* folyamatosan olvasta azt, amit írok. Ez alkalommal kezébe vette Ady-köteteit, és ekkor vált lelkes hívévé Adynak, akiről a legelső időkben elég lesújtó nyilatkozatot tett, éppen azzal a versével kapcsolatban, hogy „Akit én csókolok, elsápad, / Nem merem megcsókolni / Az anyámat.”0 — ezt félreértette és ez a vers felháborította őt. 1922-23-ban vált Adynak lelkes hívévé és... 23
