Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval
Cs. Szabó: Azt hiszem, hogy egyetlen versét sem tudtam megszerezni. Ha nem volt meg Cushingnak, nem volt meg Szabó Zoltánnak, vagy nem voltak a folyóiratokban, akkor majdnem tehetetlen voltam. Vezér: Gondolom, hogy Berdát is nehéz volt megszereznie. Cs. Szabó: Várjunk csak, azt hiszem, most már nem emlékszem. Szabó Zoltánnak volt egy Berda-kötete. Vezér: Nyilván egy csomó olyan külső szempont játszott közre, amiért most nem is szabad mérlegre tenni a válogatás szempontját. Cs. Szabó: Bejött az utcámba ezekkel a, hogy mondjam, mento' szavaival. Ez kortörténeti dokumentum. Hogyan állított össze egy magyar író magyar antológiát 1953-ban, amikor nem jutott hozzá magyar könyvekhez, mert az Angliában levő nyomorult kis anyagra volt utalva? Vezér: És ehhez képest rendkívül gazdag, és valóban nagyon szép az antológia, és ezzel, még egyszer köszönettel, befejezzük a beszélgetést. Cs. Szabó: Én köszönöm a kedvességét. 1 1 Az interjú első megjelenése: Egy évben születtem Attilával... Régi beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. Kortárs, 1985. május. 133—143. p. Vezér Erzsébet szövegközlése az alábbi bevezetővel jelent meg: Az itt következő beszélgetést a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárának süllyesztőjéből ástam elő. Annak idején a múzeum részére irodalmi emlékezéseket gyűjtöttem nagy sietséggel, hogy a még élő tanúkat megszólaltassam. Ezért utaztam 1971- ben Londonba is, hogy néhány ott élő prominens magyarral interjút készítsek. Cs. Szabó Lászlón kívül többek közt Gyömrői Edittel, Kabos Ilonkával, Lukács Máriával (Lukács György húgával), Hauser Arnolddal, Korda Vincével, és Bíró Lajosnéval folytattam akkor hosszabb beszélgetést. (Ma már csak Gyömrői Edit él közülük.) Sok értékes muzeális anyagot is hoztam haza az interjú nyomán, többek közt ismeretlen Ady-képet, és sok József Attila-kéziratot. Ismeretlenül hívtam fel Cs. Szabó Lászlót, aki rendkívül kedvesen fogadott, és azonnal vállalkozott az interjúra. Először egy vendéglőben találkoztunk előzetes megbeszélésre, majd meghívott lakásába, ahol a beszélgetést magnetofonra vettem, 1971. június 2-án. Tőle is kaptam kéziratokat, és az itt közölt fényképeket is akkor adta át. Ismeretségünket több évi levelezés és könyvcsere követte. Akkor még nem volt lehetséges az interjú közlése, aztán pedig évekig nem volt rá módom. Később más munkáim miatt őszintén szólva meg is feledkeztem arról a száznál is több interjúról, melyet hangszalagra vettem. Cs. Szabó halálának szomorú alkalma juttatta most eszembe. Sajnálom, hogy nem közöltem a beszélgetést még életében, bizonyára jólesett volna neki. 233
