Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Ignotus Pállal

rázták meg olyan jól, mint ó'. No, de azért az ember mégiscsak tovább él, mert az is helyes tán. Szóval ővele az egyik legfurcsább dolog az volt — utaltam több írásomban erre —, hogy azok az eszelős rögeszméi átmentek versbe, átmentek ép elméjű és éles elméjű spekulációba, és aztán megint visszazuhantak az abszolút eszeló'sségbe. Részben ezzel hökkentett meg.

Az ember nem nagyon látta az átmenetet. Egy-két héttel azelőtt átmentünk az egyik budai hídon, azt hiszem, a Lánchídon éjszaka, miközben én már arra gondoltam, hogy milyen fáradt vagyok, és hogy tudok holnap majd felkelni. És akkor ó' elkezdett eléggé ijesztő' hangnemben beszélni, hogy tulajdonképpen minden álom, és akkor jött a freudi teória. S mikor aztán kitört rajta az elmebaj, akkor egyszerre csak folytatja ezt a „hármas dolgot”, hogy miért van itt három gyufaszál, s hogy most miért vagyunk hárman a szobában, a levélen, a bélyegzőül miért van hármas szám. Ez milyen csodálatos. Ez valami egészen zavaros ügy volt. Tudja? Hát világos volt a helyzet, s Berci sokkal türelmesebb volt nálam és parancsolóbb. „Ve-led-baj-van”, ilyen hangon beszélt vele, és „Rög-tön hagyd azokat a sar-la-tán pszicho- ana-li-ti-ku-so-kat”, és Be ve-led az ideggyógyászatra” satöbbi. Én megpróbáltam vele vitatkozni, de ilyen alapon kicsit nehéz, ugye? Ez volt vele az ijesztő'. Az ember nem mindig tudta az átmenetet megtalálni vele, hogy eddig tart a költő', eddig tart az éles elméjű gondolkodó, és itt kezdődik az eszelős. És hozzáteszem, hogy emiatt egyszer valakit megtámadott, de már nem tudom, hogy kicsodát. Ilyen átcsa- pások vannak a prózájában és a versében is. Persze ezt tudomásul kell venni. Vagy elmondjam például maguknak azt..., de ugye ezt nem fogják az én beleegyezésem nélkül kinyomni?

Vezér: Nem, dehogy!

Ignotus: Tudja, egy időben volt az a tréfa, hogy az ember jellemét a neve kezdőbetűiből összeállítani. József Attiláról is csináltak — ezt szintén a Szegő-lányoktól hallottam — ilyen jellemzést. Azt hiszem csak any- nyiról, hogy József A. S akkor ez jött ki, azért tudták, hogy milyen: Jó Óráiban Zseniális, Egyébként Félbolond Análerotikus. Ez volt az ó' definíciója a nevére.

205