Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Gyömrői Edittel

amikor egymásra támadunk.” És hozzátettem volna: „Ahogy a verekedés enyhítené a fájdalmadat, úgy szüntetné meg az enyémet is, aki tudok együtt érezni veled, mert örülök is, hogy harcolhatok szerelmemért.” Editkém, maga nem jutott volna oda, ha engem szeret, hogy kicsússzon a száján, hogy „én négy nyelven beszélek”. Azt mondta volna legföljebb: „Mi négy nyelven beszélünk”, de hozzáte- hette volna az ötödiket is: „Az Attila beszél a maga nyelvén is.”

Edit, nem igaz, hogy nem ismerem a koituszban az orgazmust — már ismerem. De ez nagyon kevés. Azt akarom, hogy maga óhajtson tőlem kemény munkát, nagy alkotásokat, azt akarom, hogy óhajtsa szerelmemet minden formában. Én tudok minden nóVel koitálni, de ez az, amit kívánni magától vágyom. Nem kívánnám én, Edit, magától, só't Isten őrizzen tőle, hogy maga azt mondja versemre, hogy szép, esetleges logikai dolgozataimra, hogy okos - nem, úgy kellene, hogy egymáshoz illeszkedjenek a szavak, a képek, a fogalmak, mint az űr szabadságának rendjében úszó csillagrendszerek. A maga szerelme a szerelem teljes szabadságát jelentené nekem, Edit, hiszen nem az a szerelem szabadsága, mint sokan hiszik, hogy az ember most ezzel, most azzal koitál, a szabadság nem extenziv, hanem intenzív: Hol is találhatnék én asszonyt partnerül ehhez a szerelemhez? Partnert mondok, mert megtanultam, és magától tanultam meg ezt a szót - és látja, többet is jelent ez, mint amikor maga saját magától gyermekesen visszavonulva azt mondta: a féljem. El kell mosolyodnom, milyen kedves volna: J. Gyömrői Edit! „Jé!” - a gyermekek csodálkozhatnak rajta.

Azt mondta, Edit, mást szeret. De ne feledje nem mondta, hogy Újvárit szereti, jóllehet azt mondta róla: a férjem. Maga rengeteget dolgozik. Bennevan-e Újvári a munkájában, minden mozzanatban személy szerint? Nincsen, Edit! Maga fél a nagy szerelemtől és azt mondja: mást szeretek. En, Editkém, olyan mélyre látok magamba, mint azt hiszem, nagyon kevesen, és azt látom, hogy maga nem lesz igazán boldog Újvárival.

Lehetséges volna, hogy maga nem tudná összeegyeztetni az intenzív munkát az intenzív szerelemmel s hogy talán alkotói, formálói függetlenségét félti az én szerelmemtől? De, Edit, minek a függetlenség, hiszen én a szabadságot kínálom s hozzá az odaadást és erőt! Arra is gondolok, hogy talán engem tart többre, mert, azt hiszi, hogy csámpás. Hát lehetséges volna, hogy ilyen kishitű volna magával szemben velem kapcsolatban? Hiszen maga azt a csámpásságot szépséggé formálta, minden mozdulata csupa báj! És az, hogy olyasmi szalad ki a száján, hogy „négy nyelven beszélek”, hogy „maga tudja, hogy nem ez az én honoráriumom” — tudom magamról, hogy nem magán múlik, hanem azon, akivel egyesül, azon a férfin, aki a maga ura, társa és gyermeke.

Edit, maga azt mondja, fantáziáimat[!] szeretem magában, ne higyje ezt, csak részben higyjen ebben. Az ember termelés is, nemcsak természet, valósító is, nemcsak való; az örömkeresési és kinkerülési elvpár nem a valósági elvnek ad

188