Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Gyömrői Edittel

nűleg nevetve azt mondtam, hogy én négy nyelven beszélek, de egy is elég lesz. Vagy valami hasonlót... És az, hogy kicsúszott a számon, hogy négy nyelven beszélek, ez ebben a levélben leitmotiv“ lett, sokkal fontosabb, mint minden más. Hogy miért, azt nem tudom. Talán úgy érezte, hogy én a fölényemet mutatom ezzel.

Vezér: Beszéltek-e politikáról, mozgalomról, hiszen mindkettőjüknek azonos volt a meggyőződése?

Gyomrai: Az analitikus sohasem beszél magáról, tehát ó' nem tudhatott rólam semmit; de egyébként sem beszélt soha realitásról. Élte az o fantázia-életét, melynek nagyon kevés köze volt a valósághoz.

1.

Bp. 1935. ápr. 14.

Kedves Gyomrai,

Judittól értesültem, hogy Maga, természetesen barátságból, tanácsokat adott neki, hogy s mint bánjon velem, keltsen föl stb. Bocsásson meg, de ezért lemondom az analizist. Szomorú vagyok, és sajnálom, hogy így kell tennem, de igazán nem tudnék ezután úgy beszélni Maga eló'tt, ahogyan szeretnék.

Modus vivendi az volna talán, ha meggondolná magát, és heti egy órát adna a havi 20 pengőért, — mert elvégre a Maga dolga, hogy mit csinál, kinek és mire nézve ád tanácsot, ebbe én nem avatkozhatom, ezt tenni sem akarom, még ha rólam van is szó, ily esetben azonban nekem is másként kell szemlélnem mindent.

Mást értek abból, amit hátam mögött tett és mást abból, amit nekem mondott. Azt hiszem, hogy az ajánlott modus vivendi kivételével nincs semmi, ami megszüntetné azt a különben valósággal igazolt érzésemet, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva. Ha Maga ebbe nem megy bele, akkor még végül is magamtól állok lábra.

Barátsággal üdvözli

József Attila

(PIM, V.3716/1, autográf tintaírás, 1 oldal.)

185