Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fenyő Miksával
Fenyő: Az a csúcsai látogatás valóban igen kedves volt. Nagyon megszerettem Csinszka nagymamáját, aki rendkívül aranyos volt. A két nő kényeztette Bandit, aki igen jó formában volt: vidéki dzsentri, puskával járt, és verebekre lövöldözött. Vezér: S neki tetszett ez a szerep? Fenyő: Élvezte. Vezér: Akkor ő már nem volt jó egészségben, ugye? Fenyó': De, frissnek találtam és majdhogynem mértékletesnek. Náluk szálltam meg, s másnap délután mentem el, de még becsípve nem láttam. Vezér: Az első világháború utáni, az úgynevezett második Nyugat-nemzedék hogyan vélekedett Adyról? Fenyő: Ezt aztán maga és társai jobban meg tudják ítélni, mint én. Forgatják az akkori sajtót, az Ady körül továbbfolyó viták dagályát, apályát. Mi úgy éreztük, hogy Ady visszavonhatatlanul beérkezett. Persze, hogy akadtak érdekes incidensek, melyek átmenetileg fellángoltatták a vitát. Ilyen volt például Zsilinszky Endre cikke egy jobboldali lapban, melyben Szász Károlyt támadta, aki bűnösen átengedte Adyt Fenyő Miksának. Válaszoltam erre a Nyugatban, igazi cikk volt, bár ma már nehezen tudnám okfejtését elmondani.12 A vége az volt, hogy Bajcsy Zsilinszky Endre és én jó barátok lettünk. Igaz, jó barátok. Vezér: Zsilinszky is beleszólt abba a vitába? Mert úgy tudom, hogy az Szász Károly és Makkai Sándor között folyt. Fenyő: Azt hiszem, ez másik vita volt. Persze a részletek, még a fontosak is, a napok múltával egyre jobban elmosódnak emlékezetemben. S most válaszolok egy föl nem tett kérdésre. Vonatkozik ez az otthoni Ady-irodalomra, melynek termékenységétől és értékétől el vagyok ragadtatva. Talán egyik-másik tanulmányom el is jutott magához. Ezekben igyekeztem méltatni azt a három kötetet, mely Ady prózai munkái sorában újabban megjelent. Ahogyan a jegyzetek rávilágítanak az Ady párizsi cikkeiben említett eseményekre, eszmékre, emberekre, az olyan kitűnő volt, maga is java irodalom. És a másik Ady-tudós, kinek munkája nagyon érdekel, mert igazán kitűnő, az Kovalovszky Miklós, Ady-emlékezések gyűjteményének folytatását türelmetlenül 17
