Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fenyő Miksával

Fenyő: Az a csúcsai látogatás valóban igen kedves volt. Nagyon megsze­rettem Csinszka nagymamáját, aki rendkívül aranyos volt. A két nő kényeztette Bandit, aki igen jó formában volt: vidéki dzsentri, puská­val járt, és verebekre lövöldözött. Vezér: S neki tetszett ez a szerep? Fenyő: Élvezte. Vezér: Akkor ő már nem volt jó egészségben, ugye? Fenyó': De, frissnek találtam és majdhogynem mértékletesnek. Náluk szálltam meg, s másnap délután mentem el, de még becsípve nem láttam. Vezér: Az első világháború utáni, az úgynevezett második Nyugat-nemze­dék hogyan vélekedett Adyról? Fenyő: Ezt aztán maga és társai jobban meg tudják ítélni, mint én. Forgat­ják az akkori sajtót, az Ady körül továbbfolyó viták dagályát, apályát. Mi úgy éreztük, hogy Ady visszavonhatatlanul beérkezett. Persze, hogy akadtak érdekes incidensek, melyek átmenetileg fellángoltatták a vitát. Ilyen volt például Zsilinszky Endre cikke egy jobboldali lap­ban, melyben Szász Károlyt támadta, aki bűnösen átengedte Adyt Fe­nyő Miksának. Válaszoltam erre a Nyugatban, igazi cikk volt, bár ma már nehezen tudnám okfejtését elmondani.12 A vége az volt, hogy Baj­csy Zsilinszky Endre és én jó barátok lettünk. Igaz, jó barátok. Vezér: Zsilinszky is beleszólt abba a vitába? Mert úgy tudom, hogy az Szász Károly és Makkai Sándor között folyt. Fenyő: Azt hiszem, ez másik vita volt. Persze a részletek, még a fontosak is, a napok múltával egyre jobban elmosódnak emlékezetemben. S most válaszolok egy föl nem tett kérdésre. Vonatkozik ez az otthoni Ady-irodalomra, melynek termékenységétől és értékétől el vagyok ra­gadtatva. Talán egyik-másik tanulmányom el is jutott magához. Ezek­ben igyekeztem méltatni azt a három kötetet, mely Ady prózai munkái sorában újabban megjelent. Ahogyan a jegyzetek rávilágítanak az Ady párizsi cikkeiben említett eseményekre, eszmékre, emberekre, az olyan kitűnő volt, maga is java irodalom. És a másik Ady-tudós, ki­nek munkája nagyon érdekel, mert igazán kitűnő, az Kovalovszky Miklós, Ady-emlékezések gyűjteményének folytatását türelmetlenül 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom