Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával
felső rétegnek állt érdekében megőrizni ennek a forradalomnak a vívmányait, természetesen ő nagyon jól tudta, hogy ennek vége kell, hogy legyen. A többiek is sejtették, de ő szentül meg volt róla győződve. Mikor elébe mentem, az Astoriához a diadal napján, akkor emlékszem, hogy ő azt mondta nekem: hát ez nem tart tovább, legföljebb harminc napot, vagy két hónapot adok az egészre. De muszáj volt megcsinálni. Ez volt az őattitűdje. Nála az erkölcsi ’muszáj’ olyan parancs volt, ami ellen nincs apelláta, és hajlandó volt vállalni mindent, amit helyesnek talált, akkor is, ha bukásra volt ítélve. Teljesen tiszta ember volt. Vezér: Hogyan emlékezik vissza József Attilára? Lesznai: Hát József Attilát már Gerivel közösen ismertem meg. Hatvány Laci küldte hozzánk, és amikor megjelent, akkor még egy vidám, kedves fiú volt, azt mondta, hogy a Hopp bácsi öltöztette föl, és még egy pár barátunk, és nagyon-nagyon meg volt vele elégedve. Próbáltuk segíteni egy kicsit, de nekünk se volt sok gyönyörű férfiruhánk. Gergely: Könyvtárat rendezni... Lesznai: Igen, a könyvtár, az később volt. Mikor hurcolkodtunk, akkor. Előbb még nem a saját lakásunkban éltünk. Mikor ott laktunk Bécs- ben, akkor jött először, és én megkértem — akkor már jóban voltunk —, hogy nem segítene-e, ha hurcolkodunk, a könyvtárat átrakni. És akkor úgy dolgozott szegény, mint azok a régi emberek, akik a sleppes hajóról lehordták a búzát. Olyan mennyiségű könyvet rakott föl a hátára. Vezér: Mindjárt befejezzük. Gergely: Nem, hanem kicsit ledőlne a Máli. Vezér: Mindjárt befejezzük, és akkor... Lesznai: Most igazán nem vagyok különösen fáradt. Vezér: Tehát mikor Attila a könyvtárt hurcolta... Lesznai: Mikor Attila a könyvtárt hurcolta, akkor nagyon sokat voltunk együtt abban az időben és amikor mi hazajöttünk, akkor egy időre elszakadtunk egymástól. Vezér: De nem Párizsban történt mindez? Gergely: Bécsben még együtt voltunk. Lesznai: Igen, Bécsben még együtt voltunk. 175
