Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával
Vezér: No nem is az... csak azt szeretném hitelesíteni most a költővel, hogy valóban így van-e az, hogy Francis Jammes... Lesznai: Francis Jammes azok közé a költők közé tartozott, akik a legnagyobb hatással voltak rám. Francis Jammes-t különben egy nagyon érdekes embertói kaptam ajándékba. De annak a neve nem maradt fenn, mert minden sort, amit írt, elpusztított a halála előtt. 0 barátja volt az apámnak, aki a már nem tudom milyen minisztériumban dolgozott, elfelejtettem, de egészen magas hivatalnok volt. És ez az ember egy vidéki dzsentri úr volt, Gömör megyei. És írt egy regényt, amelyet... többek között, mert több jó regényt is írt, nekem fölolvasott. Megtisztelt engem a bizalmával, habár én sokkal fiatalabb voltam, mint ő, és nagyon szerettük egymást, nagyon jó barátok lettünk. És ez az ember írt egy ládáról... egy verset... na, egy regényt... egy köpóláda történetét, és ez hallatlanul érdekes volt; arról szólt, hogy valaki, egy magasrendű ember protezsál valakit, aki köpőládákat csinál, ugye, véletlenül. Nem tudom már, miért protezsálja, azt már elfelejtettem, és akkor az összes hivatalt rákényszerítik, hogy ezt a köpőládát megrendeljék, tudod, minisztériumi paranccsal. És rettentő sok fölösleges köpőláda jelenik meg a hivatalokban, és a pasik, akik bejönnek, azok mind melléköpnek, de az nem baj. Ennek kapcsán mutatja, hogy egy pár egzisztencia belebukik ebbe az üzletbe, hogy így vezették az országot, ilyen kis protekciókkal és mindenfélével. És aztán mielőtt meghalt, minden sort, amit írt, elpusztított, mert többnyire a magyar vezető körök elleni írások voltak, és állítólag — akkor már nem találkoztam vele, mert már nem élt a közelünkben — azt mondta, hogy nem akar rosszat mondani a saját fajtájáról, bár igaza van. Ugye, ez nagyon érdekes volt. Vezér: Nem tudod, vagy nem akarod a nevét kimondani? Lesznai: Nem tudom, hogy helyes-e, ha megmondom, minthogy ő nem akarta, ugye, de nagyon érdekes ember volt akkor ő. A magyar irodalomnak tulajdonképpen meg kellene emlékezni róla, mert bár sose jelent meg, amit írt, az olyan jó volt, és annyira kiemelkedett az akkori regényirodalomból. Vezér: Akkor mondd meg a nevét. 166
