Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával
Beszélgetés Lesznai Annával1 Kérdező-: Vezér Erzsébet Budapest, 1965. június 23. Vezér: Máli kedves, akkor hát megosztanád velünk néhány Ady-emlékedet. Először is a neked dedikált Ady-fénykép történetét szeretnénk hallani. Lesznai: Ja, az a Nyolcaknak2 a kiállításán volt, ahova meghívtak engem is, akik kedvesek voltak, mind a régi barátaim, hogy állítanám ki velük, de nem a festményeimet, mert azokat nem találták elég modernnek és elég jónak — és minden joggal —, hanem a kézimunkáimat. Nagyon szép kézimunkákat csináltam abban az időben, hímzéseket, a népiesből átalakítottakat. Nahát, ezeket és néhány tervemet is kiállítottam, és Ady megjelent a kiállításon. Emlékszem, ahogy ott álltunk a kézimunkák előtt és beszélgettünk, rám nézett, és valami fényképet emlegetett. Azt mondtam: „Abból én is kapok, ugye?” Azt mondta: „Igen, és pedig az lesz rajta a dedikáció, hogy: Lesznai Annának, a hitem szerintem legjobb magyar költőhőnek.” Es hát én borzasztóan meg voltam hatva, bár tudtam, hogy egy kicsit ironikusan mondja, mert már tudta, hogy nagyon jóban vagyok Kaffka Margittal, igazán abban az időben olyan jó barátok voltunk, és maradtunk is azután még sokáig, mondhatnám majdnem a haláláig, de azért tudta, hogy valahol a szívem mélyén irigy voltam rá egy kicsit, mint mindenki, féltékeny, ugye. 0 már akkor nagy költőnő volt és nagy írónő, engem viszont még nem nagyon kapott föl a fáma. És akkor, amikor Ady ezt mondta nekem, hogy így fogja dedikálni a képet, akkor majdnem meghaltam boldogságomban. Hát ez, ez gyönyörű volt. Es a fénykép még most is megvan, csak már egész elfakult sajnos. De azért el fogom küldeni. Vezér: Es a másik emléked, amelyikről beszéltél, mikor a Balázs Béla... Lesznai: Jaj, az nagyon kedves volt. Akkor már Ady nagyon beteges volt és sokat feküdt, már Csinszka félje volt, és egyszer fölmentem hozzá. 161
