Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

miának. Nem tehettem semmi többet, mint éppen csak, hogy megke­restem otthon az írógépemen a kenyeremet fordításokkal. Szerencsé­re a háború alatt az orosznak óriási keletje volt. Vezér: A háború után nem gondolt arra, hogy hazaköltözik? Hajós: Hazaköltözni? Nem ettem bolondgombát! Ady Endre mondott va­lamit Magyarországról, ami a legokosabb, amit valaha hallottam. Azt mondotta, azt hiszem, a Magyar Pimodán című dolgozatában, hogy Magyarország kompország, amelyik Ázsia és Európa között mászkál.14 Nekem túl sokáig horgonyzott Ázsiában, mert én sajnos egy hosszú orrú egyén vagyok, és a hosszú orromat mindenhova bedugom. Amikor szünidőben szabadságra jöttem Svájcból Magyarországra, Szegeden Hollós Jóskának voltam segédje, és ott boncoltam. Láttam egy magyar közkórház üzemét belülről, de ezt már azeló'tt is láttam, bár Pest, az Új Szent János Kórház mégis más volt. Azon kívül az Új Szent János Kórház igazgatója Irsay Artúr a mi háziorvosunk volt, akit én Artúr bácsinak hívtam. Ha valami nem volt rendben, akkor men­tem az Artúr bácsihoz, és akkor 6 jött, mint egy förgeteg. Szegeden az átlagos életkor, ha valaki elérte az elsó' születésnap­ját, 37 év volt. A Hollós Jóska húsz fillért fizetett a parasztoknak, hogy jöjjenek BCG-oltásra. Ifjúsági öngyilkosságok: hogy mennyi lányt boncoltam, aki beugrott a Tiszába, vagy az édesanyja sírján ma­rólúgot ivott, gyufát beáztatott vízbe, és megitta, mert az ispán meg- eró'szakolta. Ez mind az igazi Magyarország. Az a Magyarország, amit Illyés Gyula a Puszták népé ben leírt. En nem tudom megtenni, hogy elforduljak, és üljek a kiváltságokon. Amikor egész kisgyerek voltam, az anyám elvitt piacra egy kis puttonnyal. Volt ott egy kisfiú a férfiak közt egy puttonnyal, ami na­gyobb volt, mint o. Anyámnak azt mondtam, hogy ezt a kisfiút fogad­ja meg, de 6'azt felelte, 6nem tudja azt vinni, akkor én fogok segíteni! Anyámnak ez úgy tetszett, hogy megfogadta azt a kis tót fiút. Éppen disznót ölettünk a hentessel, aki csinálta a disznósajtot, a hurkákat, a kolbászokat, és nem tudom, mit. Ennek a kis tót fiúnak a szeme kida­gadt a fejiből, és mondom, anyus, adjunk neki egyet, és az anyám adott neki egy disznósajtot, a gyerek leült a küszöbre, és úgy esett ne­156

Next

/
Oldalképek
Tartalom