Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

Végül is el kellett hagynom Rigát, de vonaton nem lehetett volna. Azt mondtam a dánoknak, hogy küldjenek ki valakit, az vegyen nekem egy kék kötényt, egy parasztkendőt, egy parasztfej kendőt és két kosarat tele almával. Mert tudtam, hogy vásáros asszonyok mennek reggel. Úgy négy óra tájban volt egy hajó, ami Memelbe12 ment. Ez egy von der Goltz vezetése alatt levő’ fasiszta szabadcsapatnak a kezében volt. Oda akartam menni, mert ott volt a Németországba irányuló vasúti összeköttetés végállomása. Berlinbe igyekeztem, és megérkeztem az almáimmal, mint vásáros. Ott sok ilyen asszony volt, ugyanolyan kék köténnyel és keresztbe kötött kendővel és fejkendővel. Csak abban különböztem tőlük, hogy nem mentem a piacra, hanem szemben a rakodóval volt egy zsidó traktír. Oda bementem, és mondtam egy zsidó szót, az egyetlent, amit tudok, azt mondtam: „Salom”. Éne ők salommal válaszoltak, és megmagyaráztam, hogy — ők jiddisül beszéltek, én németül — Németországba igyekszem. Nagyon jóra- valók voltak egyrészt, másrészt nekem voltak erre a célra külön régi cári bankjegyeim. Gyönyörű szép bankjegyek voltak különben, történelmi alakok képeivel: Nagy Péter, Katalin és a többiek; hogy minek a hatása, nem tudom, annak-e, hogy salommal köszöntöttem őket vagy az ötszáz rubelesé — ott még mindig remélték, hogy meg fog bukni a szovjet, és ez megint pénz lesz —, egyszóval: az orosz zsidó adott nekem nagyon sok jó tanácsot. Egyrészt azt, hogy a német vasutasokat most már meg lehet vesztegetni, bár azelőtt nem lehetett, és hogy erre öt márka elég. Még adott is nekem öt márkát a Péter cárra való tekintettel, mert nekem nem volt német pénzem. És a fiával átjáróházakon keresztül csempésztek engem a vasúti állomásra.

Vezér: Akkor is tele volt gyémántokkal?

Hajós: Igen, mert a cipó'm sarkában voltak, ami nem nagyon jó hely,

Vezér: Igen, mert bök.

Hajós: Nem, hogy bök, hanem az ember letörheti a sarkát, megakadhat egy villamos sínben ugye, vagy le is kophat. Amikor megérkeztem az állomásra, a kék kötényt és a kendőt még náluk hagytam, és átváltoztam ápolónővé. Volt nálam egy nagyon szép borjúbőrbe kötött Biblia, benne egy ajánlás németül: „A mi kedves, jó ápolónővérünknek, aki147