Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
Vezér: Ebben volt a pénz, amit... Hajós: Nem, ezek véletlenül gyémántok voltak. Az oroszoknak gyémántjaik vannak. Nem nagyon jó kvalitásúak, de viszont egészen nagyok. Egyszóval: én menjek el. Adtak címeket. Ha azokra a címekre elmentem volna, biztosan lefognak, de hát én egy minden hájjal megkent egyén vagyok, vagy legalábbis nem hittem ezeknek az embereknek. Azon kívül az is baj volt, hogy kificamítottam a bokámat, úgyhogy gipszben volt a lábam. Gipszelt lábbal elindultam azzal a föltett szándékkal, hogy semmiféle instrukciót nem fogok megfogadni, kivéve azt, hogy megérkezzem ezzel a szállítmánnyal, és fölveszem a kapcsolatot azzal, akivel tudom. Azt gondoltam, a legkönnyebb lesz nekem Lukáccsal, aki akkor tagja volt a Központi Bizottságnak. Nem akarom ezt az utazást most hirtelen elmesélni. Elég érdekes volt, mert háború volt akkor Oroszország és Lettország közt, úgyhogy a frontvonalon kellett átmennem, aminek megvannak a maga csekély akadályai. De mindig azt mondom, hogy a bölcsömnél egy tündér állt, mert énnekem sosem történt semmi bajom. Vagy ami történt, azt nem tekintettem bajnak. Például azt, hogy hét évet ültem az Andrássy úton, a Konti utcában, a váci fegyházban, a gyűjtőben. Nem tekintem szerencsétlenségnek, mert rengeteg sokat tanultam, elég jól éreztem magam, miután nem törődöm azzal, hogy mit eszem, s könyveket olvastam.11 Vezér: Szóval elment Bécsbe. Hajós: Nemcsak Bécsbe mentem el, de a német hadügyminisztériumba is. Mert német hadifoglyokat szedtem fel útközben, azt mondtam, hogy a lettek német hadifoglyokat tartanak fogva a genfi egyezmény ellenére, és hogy ők azonnal intézkedjenek. Mire énnekem óriási lett a tekintélyem, azután mentem az osztrák-magyar összekötőtiszthez, mert ilyen is volt ott. Az osztrák-magyar hadsereg egyenruháit nagyon jól ismertem abból az időből, mikor én is benne voltam. Amikor megláttam ezt a tisztet, mindjárt azt mondtam, a bátyám ugyanabban az ezredben szolgált, nem ismeri-e esetleg (persze, hogy nem ismerhette, mert nem volt igaz). Egyszóval már be voltam vezetve, már nagyságos asszony voltam. Szépen bepakolt mindent, amit hoztam, és lepecsételte az osztrák-magyar katonai összekötőnek a pecsétjével. 141
