Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

nyék, amiket itt nagyon gyűjtenek. Volt egy kis háromszobás lakásunk, ahol petróleumlámpák világítottak, és még nem volt bent folyóvíz, de nagyon szép ház volt, a lépcsője márvánnyal kirakva. A szüleimnek az volt a véleményük, hogy nem lehet művelt ember, aki csak magyarul tud. Ebben teljesen igazuk volt. Egy angolkisasszony járt hozzánk, illetve mi azt hittük, hogy angol, de walesi volt, Miss Louise, aki később Magyarországon maradt, mert neki az úgy tetszett. Ott is van eltemetve. Később már az eredeti tanítványainak az unokáit tanította angolra. Akkor tanultam meg angolul. Csak akkora voltam, mint egy borsszem, de már tudtam angolul.

Egyszer kaptam egy könyvet. Egy titokzatos könyvet. Mert minden más könyvem könyv alakú volt, de ez egy rongykönyv, ragbook volt. Rajta egy cirmos macska volt látható, egy ülő macska, amelyik ujjatlan kesztyűt kötött a cicáknak. Ennek a könyvnek nagy szerepe volt az életemben azáltal, hogy a benne lévó' versikéket mindjárt kívülről megtanultam - mert nagyon jó memóriám volt a versekhez megtanítottam magam olvasni négyéves koromban. Engedetlen kis béka voltam, de vállalkozó szellemű. Mindenféle állatom volt, mert a szüleim úgy gondolták, hogy a gyereknek jó, ha vannak valamilyen tőle függő lények, akikről neki kell gondoskodnia. Ebben igazuk is volt, s az anyám mindig hozott valamit a Hold utcai piacról, amit, azt hiszem, most Klebelsberg Kunó utcának hívnak.

Vezér: Már nem. Rosenberg házaspár utca.

Hajós: Rosenberg házaspár utca? Igazán bolondok ezek a magyarok! Csak egy népet tudok, amelyik bolondabb nála, az angol. Szóval a Hold utcai piacra mentünk. Tudja, ott álltak emberek puttonyokkal, hogy hazavigyék a háziasszonyoknak, amit vásároltak. Nekem is volt egy miniatűr puttonyom, amibe ugyan nem sok minden fért, de be volt aranyozva. Efféle élet volt ott, a Kochmeister házban. Az apám egy Graner Gyula nevű nagypraxisú ügyvédnél dolgozott, managing clerk-nek hívják itt. A Graner nagyon beteg volt, szívbajos, és az apám vezette az irodát, neki nem volt saját praxisa. A Graner volt a Goldbergemek és minden hasonlóan nagy cégnek az ügyvédje. Egy szép napon futva jött a Graner Gyula inasa, hogy a gazdáját holtan ta124