Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fenyő Miksával

Beszélgetés Fényo Miksával1

Kérdező': Vezér Erzsébet

Budapest, 1966. július 15.

Vezér: Azt szeretném megtudni, hogy mikor és hogyan ismerkedett meg Ady Endrével?

Fenyő: Nem merem azt állítani, hogy amit erre a kérdésre válaszolni fogok az adatszerűén vagy pláne dátumszerűen megfelel a tényeknek.

Vezér: Nem a dátum az érdekes.

Fenyő: Hát, kérem, amikor a Figyelőt csináltuk... Osvát csinálta, ezt könnyen meg tudja állapítani.

Vezér: 1905-ben.

Fenyő: Majd lesz olyan szíves, megnézi az én Nyugat-följegyzéseimhen.2 Abban Bíró Lajos írt egy novellát, aki a Figyelő munkatársa volt, és eljött hozzám azzal, hogy Ady Endre is szívesen dolgozna a Figyelőnek, ha a folyóirat nem volna annyira németes, és több francia szellem lenne benne. Nem volt igaza, nem lehet azt mondani, hogy németes volt. Valóban sok szó esett német művekről, de francia írókról, írásokról is. Hatvány Lajos is írt Anatole France-ról, tán mindjárt a legelején. Elek Artúr Stendhalról, Színi Gyula is, utána kellene járni. S akkor a Figyelő Ady két versét hozta, A Gare de L’Est-ent és a Harc a Nagyúrralt. Jól emlékszem erre a jelenetre: ültünk a Szabadság kávéházban, Ady a mellettünk lévő asztalnál írta a versét ceruzával — mint szokta —, a Harc a Nagyúrralt, s jöttek a kéziratért. A segéd- szerkesztő ott állt, Ady, ha megírt egy versszakot, már adta is a letépett darab papirost, s szaladtak vele a nyomdába. így őriztem meg darabokban a kéziratot, míg aztán sok mindennel együtt el nem tűnt. Szóval így indult az ismeretségünk, s aztán igen rövid idő alatt igaz barátsággá vált. Arra emlékszem, hogy első leveleiben a megszólítás

11