Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal

mert féltékeny volt rá, mert ez Lukácsnál nem létezett. De létezett egy másik embernél: Adóménál. Adornót nagyon jól ismertem, korunk egyik legtehetségesebb embere volt, egyike azon keveseknek, akit Lukáccsal és Bloch-hal lehetne egy sorban megnevezni. Egész más fajta, természetesen, mert teljesen aforisztikusan gondolkodó, és soha életében egy könyvet sem volt képes megírni. Csak mondatokat írt, amik mind briliánsak, briliáns meglátások voltak. Szóval épp az el­lentéte Lukács lelkiismeretességének, szisztematikus gondolkodásá­nak és monumentalitásának. De hallatlanul tehetséges, és Lukáccsal ellentétben hallatlanul szenzibilis. Az a szenzibilitás, ami Lukácsból hiányzott, az meg volt Adornóban. Ha Adornóból és Lukácsból egy embert lehetett volna csinálni, ó korunk Hegelje vagy Kantja lett vol­na. Sajnos ez a két lény két lény maradt. Vezér: Erősen két lény. Hauser: Azért említem meg Adornót, mert Mannheim halott, dupla érte­lemben halott: testileg, szellemileg. Ennek két ember az oka: Adorno és Lukács. Lukács elejtette ót azoknál az okoknál fogva, amelyeket említettem. Valami elidegenítette tóle, nem feltétlenül az, hogy ó föl­használta a Geschichte und Klassenbewusstsein jegyzeteit, az őt nem érdekelte. Lukácsnak van egy gyönyörű mondása: „Mindenki csak a saját nívóján tud mástól lopni.” Ez tipikus Lukács-gondolat. Ha van tólem valami lopnivaló, azt nem bánom, úgyis a saját nívóján tudja el­lopni, én meg a saját nívómon írok. Adomo esete egészen más. Adorno gyilkos szándékkal megölte Mannheim hírét. Ennek az előtörténete az, hogy Adomo született frankfurti. Az apja frankfurti bor-nagykereskedó volt. Mikor megüre­sedett a szociológiai tanszék Frankfurtban, akkor Mannheim kapta meg a tanszéket, külföldi magyar zsidó létére, és nem ő, aki saját ma­ga is zsidó volt, de legalább német zsidó. Ezt sose tudta megbocsáta­ni Mannheimnek. A következménye az volt, hogy ott pocskondiázta ót, ahol tudta. De nem objektív okoknál fogva, mert Mannheim a ma­ga nívóján és a maga irányában volt olyan jelentékeny, mint Adorno. Másfajta, sokkal inkább alapos és akadémikus természetű, rendkívül tehetséges ember volt. Aztán bekövetkezett a hanyatlása. Mannheim­113

Next

/
Oldalképek
Tartalom