Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal
Beszélgetés Hauser Arnolddal (Részletek) Kérdező: Vezér Erzsébet London, 1971. június 18. Hauser: Lukácsot 1915 óta ismertem. Ő akkor Heidelbergból jött vissza, a háború miatt vissza kellett jönnie, hogy valamilyen formában a katonai kötelezettségének eleget tegyen. Ki tudták járni a számára — pontosabban az édesapja, akinek akkor nagy befolyása volt —, hogy ne frontszolgálatot, hanem valamilyen irodai katonai szolgálatot teljesítsen. Talán 6' már ismerte Mannheim Károlyt, nekem pedig Mannheim régi jó barátom volt, úgyhogy a Vasárnapi Kör egészen spontánul alakult, és halvány sejtelmünk se volt, hogy milyen történelmi szerepe lesz. Ahogy most kitűnt, az egész modern Magyarország ott gyökerezett, és valahogy onnan nó'tt ki. Arról senkinek semmiféle sejtelme sem volt, és soha eszünkbe se jutott, hogy valamilyen szerepünk lesz ebben. Taknyosok voltunk részben, néhányan nagyon fiatalok, még egyetemre jártak, mi pedig éppen csak akkor kerültünk ki az egyetemről, és középiskolai tanárok voltunk. Mannheim és én Pesten, ő az egyik kereskedelmi iskolában, én egy másik kereskedelmi iskolában, a Reáltanoda utcában tanítottam egy ideig. Akkor kialakult egy ilyen kör, amelyet senki nem választott, senki nem cenzúrázta ezt a kört. Aki akart, csatlakozott, aki unatkozott, elmaradt, akit érdekelt, az odajött, aki ott volt, az beszélt, ha okosat beszélt, meghallgatták, ha bután beszélt, túlkiabálták. Teljesen szabad jellegű volt, semmiféle szabály, semmiféle jelenléti ív nem volt, semmiféle kötelezettség nem járt vele, és semmiféle akadálya nem volt a csatlakozásnak. Ennek a körnek a tagja, középpontja természetesen Lukács György volt, akiről az elejétől kezdve az volt a benyomásom, hogy ő a legteljesebben képviseli Magyarországon azt, amit mi Európa alatt ér101
