Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Párizs, május 1. Bolyongok a múzeumokban, a Luxembourg kertben, sőt elmegyek má­soknak botor beszédjét hallgatni: Rodinhez, Morice-ékhoz, néhány új is­merőshöz. Anatole France-hoz már nem mehetek kétszer, háromszor hetenként, mert tegnap elutazott. Búcsúzásul küldött egy szép kis kosár gyöngyvirágot, egy régi, régi tintatartóját és egy tollat, amellyel legkedve­sebb könyveit írta - azt mondta, ennél kedvesebb ajándékot, szeretettelje- sebb emléket nem adhat: ,je ne peux pás vous donner un souvenir plus affectueux que ma plume, dönt j’ ai guidé des longues années pour fixer mes pensées - tristes et gaies des fois.”209 Azt is megígérte, írni fog néha, és megadta a címét, de megkért, oda ne adjam senkinek. Tegnap jártam a Humoristáknál. Vészi Margitnak210 211 ügyes négy karika­túrája van, köztük Cottet is. Vannak gyönyörű Daumier-k, sőt felfedeztem örömmel azokat is, amelyek nekünk is megvannak. Az egész kiállítás kü­lönben olyan, mint a tavalyi, sem jobb, sem rosszabb. Színházba és hangversnyekre is eljárok, sok az új ismerősöm a Phalange és a [Mercure de] France által, meg Morice-ék által is, de jól távol tartok magamtól mindenkit. Nem szeretem én már az embereket, inkább undoro­dom tőlük, látva alacsony gonoszságaikat. Bp., május 2. Bandiról keveset tudok; annyit, hogy a múltkoriban (bizonyosan veszekedés volt) pénzeket keresett táviratilag, és haza akar jönni. Ilyen válságos időkben még eszé­be szoktak jutni régi jó emberei. Dodó bankügye, gondolom, rettentő kellemetlen lehetett neked. Ha valamikor visszamehetek, gondolom, kellemetlenségeim lesznek nekem is érte. Különösen nehezen mehet az üzlet, szegény, csak teljesen fel ne forduljon. Róluk semmit sem tudok, igazán nem érdekelnek. Komisz vagyok talán velük, de nem tudok semmi jó érzéssel lenni, hogy mindég tapintatlanok teirántad. Öreg Szinyei Merse Pál bácsi üdvözöl, most is hálásan emlékszik az automobi­lozásra, mit Rodinnel együtt csináltunk.2" 209 Nem adhatok magának szeretetteljesebb emléket, mint a toliamat, amellyel annyi éven át vetettem papírra szomorú, néha vidám gondolataimat. 210 Vészi Margit (1885-1961) író, újságíró, Vészi József lánya, Molnár Ferenc első felesége. Bihari Sándortól tanult festészetet. 211 Szinyei Merse Pál 1908 telén járt először Párizsban. Bölöni és Itóka magukkal vitték Meudonba és úgy bemutatták Rodinnek, mint a magyar Claude Monet-t. A látogatás vé­gén Rodin autón vitte vissza a társaságot Párizsba. (Vö. Az igazi 274-275.). 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom