Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Párizs, július 21. Most jöttem haza egy pompás kis kiállításról, melyet Párizs város könyvtárában rendeztek a romantikus korszakából. Bandival jártam ott meg Léda asszonnyal. Őket aztán szabadjára hagytam a Bois-ban kocsizni (vagy másfelé szórakozni). Tegnap este homárra hívtak fel Dodóék, s Bandival elillantunk hamarosan a kis bárba pityizálni, s néki pénze lévén, nem lehetett vele bírni, míg fel nem kereked­tünk a Rabelais-ba megint. Nagyon részeges, lumpos fiúk vagyunk, s oly konokul titkoljuk Dodóék előtt, mintha legutóbb is elkövettünk volna egy apagyilkosságot.- Aztán Itókának egy szót sem az éjjeli mászkálásokról - mondta Bandi, gon­dolván, hogy én is úgy sunyitok és labirintus utakra járok előtted, mint ő Léda asszony előtt.- Hát már miért ne? Itókának úgyis elmondom! - mondtam neki. Jövő hónapi utazásunkat álmodoztam s találtam egy jó helyet Belgiumban, Ostende felett: Heist. Czóbel volt ott tavalyelőtt vagy még régebben. Dicséri, hogy szép hely, nem nagy s nem drága. Párizs, július 28. Az öreg Révész dolgában most délután megyek a nagykövetségre. Léda asszony­nak most délben érkezett a húga, Bubi, Velencéből.156 Estefelé felnézek hozzájuk. Párizs, december 17. Hétfőn reggel, amikor éppen készültem postára vinni az öreg Révészhez írt levelem, Mr Lenoble, a maga házigazdája állított be hozzám. Azért jött, úgy mondta, hogy felajánlja magának a szolgálatait mint ügyvéd. Éppen Charles Móricé jött hozzám, hogy együtt menjünk el Maillard Rodin conférence-ára157 a Musée Luxembourg-ba. így ismerkedett meg Mr Lenoble Móricé barátunkkal, aki meghívta a conférence-re és később a „diner du quatorze”-ra. A conférence érdekes, baráti beszélgetés volt. Szé­pen, meleg szavakkal mondta el Maillard mintegy 50 hallgatójának mind­azt Rodin művészetéről, amit mi is megláttunk és megéreztlink már régebben. Bráncusi és Mme Frachon is ott voltak és összebarátkoztak a maga legendás házigazdájával. Mint a múltkori „diner du quatorze”, olyanformán folyt le ez is, de most én voltam a Présidente,158 Móricé szí­vességéből, aki nagyban kurizál most nekem a Luceafărul159 kis honorári­uma miatt, és azon reményben, hogy fogok írni talán az „Amis de 156 Brüll Berta mindössze hét-nyolc napig tartózkodott Párizsban. 157 Előadására. 158 Elnöknő. 159 Román újság. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom