Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Alig maradt erőm a kulcsot a zárra fordítani. Elnyúltam az ágyamon, mint egy halott. Rosszul lettem az izgalomtól. Reggel felé csillapultam kissé. Tíz óra után Bandihoz mentem. Nem volt otthon, mire tán három óráig vártam. Ekkor jött oda Bandi, és miután az utcán sétálva elmondtam neki a bajt, felhívott Léda asszonyhoz. Oly fáradt és oly beteg voltam, hogy teljesen reá bíztam magamat Bandi belátására és felmentem. Léda asszony igen jó volt hozzám, Dodó is. Nagyon szívesen marasztottak. Maradtam, és megbeszél­tük, hogy Bandi ír Heinnek, magához citálja és jól megfenyíti, aztán irat vele nekem egy bocsánatkérő levelet.14' Itt a levelek. ítélj te. Én fáradt vagyok és elhagyott. Párizs, június 18. Márkustól tudom: az a nyomorult alak előbb csak alattomban áskálódott ellenem. „Magyar újságírók szégyenfoltjának” nevezett. Azt akarta, hogy megcsúfoljanak és elkergessenek Párizsból, mert érdemtelenül bitorlóm a becsületes emberek tiszteletét és szeretetét. Olyanféléket mondott felőlem, hogy szerelemből élek. O is kitartott egy ideig, de reám unt. Senki magyarral nem érintkezem. Bráncusit és a román festő leányt látom néha. Különben egyedül vagyok. Ez jó! Bandi és Léda asszonyék hidegsége fáj és megmagyarázhatatlan. Féltékenység ilyenkor!? Énre- ám!? Bp., június 18. Rettenetes ennek a gazfickónak a galádsága. Majd megfizetek én neki ezért. Dara­bokra zúzom a koponyáját. Bandit várom, hogy tőle minden részletet megtudhas­sak. Óvakodj tőle ezután, kérd meg Bráncusit, legyen olyan jó és kísérjen el, ha valahová mégy. Nem szívesen veszem Bandi meglehetősen hanyag eljárását, de talán sokat szenvedhetett attól az érthetetlen Léda asszonytól. Párizs, június 21. Tegnap délután Bemheimnél jártam. Most Cézanne akvarelljeiből van ki­állítása. Olyan jó volt őket nézni és érezni a közeledést ehhez a hatalmas piktúrához. Boldog voltam. Este Banditól kaptam petit bleut-t.141 142 Rendez-vous-t adott egy kis kávé­házba. A Gare St. Lazare közelében. Elmentem. Tudtam, ez lesz a bú­141 Ady hosszasan beszélt Heinnel, és sikerült rábírnia, hogy megírja az említett levelet. Lev. I. 219. 142 Lev. I. 220-1. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom