Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Délután, gyönyörű időben - de a napnak foga volt - elmentem a Prince- szel az említett vernissage-ra. Már úgy vágyódtam képeket látni! Azt hittem, még a legcsűnyábbat is örömmel nézem. De nem így lett ám. Már az első teremben lehangoltságot éreztem. És ez csak fokozódott, áthaladva a többieken. Akkor örültem csak, mikor újra kint lehettem a napon. Kint és messze ebből az amatőröknek is gyenge kiállításból. Nem érdemes neked írni felőle. Az egészben négy, kissé Gauguines kép volt valamire való.

Párizs, február 2.

Délután elmentem kocsikázni a Bois-ba. A Bois-ból Rodinhez mentem a rue de l’Universitébe. Tele volt a műterem angliusokkal. Mikor beléptem: hozzám sietett és jókat kacagott, hogy így beburkolództam. Mondtam, egyenesen a nord pólusról49 jövök. De csak egy-két percre. Öt órára a Gymnasba kell lennem a matinén. Ott Ventura kisasszony a román királyné verseit deklamálja.50 Ezeket kell meghallgatnom. És, óh jaj, megdicsérni. És mondtam még a vén szatírnak: holnap nem megyek ki Meudonba. Nagy a hideg, és orvoshoz is kell menni. Hétfőre adott találkozót. Itt, Párizsban. Akkor beszélem meg vele a „Művészet” stb. dolgokat.

Rodintől egyenesen a matinéra mentem. Bizony nem sokat ért. Ventura ügyes és szörnyen hamis leány. De a királyné verseit nem tehette másokká még bájos, kacér előadása sem.

Párizs, február 1.

Párizs, február 3.

E percben jött petit bleu Banditól.51 Vár a kis kávéházban. Lemegyek. Ott tovább folytatom a levélírást, amíg Bandi jön.

Párizs, február 4.

Bandi hamarosan jött. Ezért nem írhattam az este. Megint összekaptak Léda asszonnyal. A baj krónikusnak látszik. Én nem kérdeztem semmit tőle erre nézve. Ő sem beszélt. Valami kis zavarfélét láttam Bandin. Révészt nagyban várja. Talán hétfőn este érkezik. Én is várom, mert hírt hoz felő49 Északi sarkról.

50 Elisabeth zu Wied hercegnő (1843-1916), aki 1869-ben lett I. Károly felesége, Carmen Sylva néven ismert vers- és regényíró volt. Ady gúnyos hangnemben írt róla.

51 „Kedves Itóka, ma vasárnap este fölmegyek a medicis-i kis kávéházba. Mert látom, hogy nem tudok veled találkozni. Félek, hogy ez se talál otthon, ez a kártya. Én azonban ott leszek 10-11 órában. K[ezedet] csókolja Ady.” (Lev. I. 201.)

24