Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
Banditól jött egy petit bleu.* 9 Hívott oda fel, az ő kávéházába. Azt írtam neki, hogy nem mehetek, mert messze van, de ha akarja, holnap este a mi kis kávéházunkban leszek.10 11 Párizs, január 14. Párizs, január 15. Este van. Tíz óra is elmúlt már. Itt ülök a mi kis kávéházunkban. Szemben a Luxembourg csupasz fáival. Tovább várom Ady Bandit. Úgy fáj, hogy most egyedül várom. Tudom, Bandinak is fájni fog, hogy egyedül talál itt." Párizs, január 16. Jött Bandi. Hamar eldugtam a leveledet. Jött. És láttam a szemén: keresett téged. Közben ittuk a hideg sört. Olyan jó fiú ez a Bandi! Olyan gyöngéd rására a minisztérium végül megszavazott néhány száz koronát, melyből Bölöni hazatérhetett. Hogy ösztöndíj-kérelme elbírálásakor Ugrón támogatta-e Bölönit, nem tudjuk. 9 Csőposta. 10 Ady levele: „Kedves Itókám, nagyon szeretnélek már látni, de te ismered az én napi életemet. Ha teheted, ma fél 11 órakor légy a Monceau-kocsmában. Legkésőbb 11 -kor magam is ott leszek. Ha messze van neked, vagy dolgod van, akkor holnap vagy holnapután. S ahol te akarod, de csak este. írd meg nekem: 15, Rue Constantinople. Szeretnék beszélni ezer dologról. Csókolja kezedet Ady. P. S. Diszkréció.” (Lev. I. 192.) Itóka ekkor a Place du Panthéonon lévő Hőtel du Pantheonban lakott, mely omnibusszal is igen messze esett Ady kedves kocsmájától. Ady levelével kapcsolatban Bölöni megjegyzi: „A diszkréció arra szól, hogy véletlenül el ne árulódjék Léda előtt később a találkozó, amire ő valami ravasz ürüggyel vesz egérutat - pl. feje fáj, levelet ír, novellát készít elő -, ha kikívánkozik Léda és Dodó társaságából. A Monceau-kocsma a Boulevard Courcelles sarkán, Henry Becque szobra közelében egy brasserie [söröző] volt, hová apéritifezni járt Ady, s hol később eléjszakázgatott”. (Az igazi 169.) A válaszlevelet, melyben Itóka a di- áknegyedi Rue de Médicis-en lévő kávéházba hívja Adyt, nem ismerjük. A Gambrinusnak nevezett, ma már nem létező kis kávéház Ady diáknegyedi törzshelyei közé tartozott. Falai között egykor a költő Gustave Kahn és a regényíró Jean Moréas is gyakorta megfordult. „Akváriumos kirakatában rákok úszkáltak... Ady otthonos volt itt, a kövér gurulós tulajdonos és gurulósán kövér két nővére kényeztették, mert jó vendég volt, aki a pohár sört gyakran felcserélte egy üveg pezsgővel. A teraszról kézzelfoghatóan láttuk a valóságban Ady témáit, amik később verssé formálódtak”. (Uo. 111.; A Gambrinusról 1. még Itóka 53-56.) 11 Itóka levelére Ady jan. 15-én válaszolt: „Kedves Itóka, lehet, hogy egy kissé tizenegy körül vagy pláne után, de biztosan elnézek ma este a kis kávéházba. Kezeidet csókolja Ady E.” (Lev. I. 194.) 14
