Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

tenni. Olyan lettem, mint egy gyermek: hívő, bízó, örvendő. Mert szeretsz, enyém az egész világ!

Párizs, március 4.

Léda asszony inasa, aki eljött tőlük, beszélte, hogy Bandi nagy haraggal vált meg tőlük. Mindenféle igen csúnya veszekedés volt köztük. Bandi, állítólag, mikor Léda asszony nem volt otthon, Böske cseléden erőszakot akart elkövetni, ez volt a fő ok,312 de ehhez pénzbeli dolgok is járultak. Bandi most „mint egy kósza kutya kóborol Párizs utcáin”, Léda szerint. Én nem láttam, csak azt tudom, amit Sándor inas mesélt. írd meg, mit tudsz erről az esetről.

Mennyire igazad van, hogy távol akarsz engem tudni ettől az undok bandától. Most szinte örülök kissé brutális közbelépésednek. Ha Bandi B[uda]pestre megy és nálam hamarább érkezne, légy óvatos, ha a mulatozásaiba akarna téged is bevonni. Igazán aggódom és féltelek, mert ez a szegény, szegény Belzebub végképp züllik. Ha én is ott leszek, majd megpróbálunk segíteni rajta.

Még nem beszélhettem emberekkel Gerő Ödön313 felolvasásáról, de most fogok futkosni, már írtam mindenfelé. Esetleg a vén csacsi Anatole France-szal is fogok majd beszélni, de ezt még nem tudom biztosan.

Bp., március 11.

Bandiról azóta semmit nem tudok, nem is érdeklődöm iránta. Ha hazajönne, akkor is csak elvétve látnám, mert semmi kedvem vele tovább barátkozni, őszintén és meghitten, mint eddig. Én nem haragszom reá, de már tűrni nem tudom tovább ezt a teljes morái-nélküliséget. Ez ingerelt fel a múltkor is, Léda asszonyék ellen is.

312 Könyvében Bölöni nem tesz említést az „erőszakról”, csupán annyit jegyez meg - Itóka márc. 2-i, általunk nem ismert levelére hivatkozva - hogy „rettenetes veszekedések voltak a cseléd és Belzebub miatt”. Hazaérkezve Ady tudomást szerzett Itóka leveleiről, s nyomban magához kérette Bertát, valamint Révészt, hogy tájékozódjék a pletykáról. Mint Diósiéknak írja: „Ez a hitvány kis ringyó Budapesten van. Egy-két nappal előbb jöhetett, mint én. Én értesültem, hogy Gyurkához írott leveleiben ravasz pletykákat helyezett el főképpen rólam. Egy ezek közül, hogy én Böskének kurizálok, s hogy emiatt botrány lett, azt mutatja, hogy a cselédek még a történtek után is érintkeztek Itókával, s hogy ez a szennyes nő instruálta Böskét... Kiíratom Egy magyar kalandornő Párisban címmel Az Est-ben, vagy pedig, mihelyst annyi erőm lesz, s ha még itt kapom Pesten, magam számolok le vele. Addig is, bár titokban tartom hollétemet, annak a pár embernek, aki tudja, s aki meglátogatott, elmondtam ennek a szajhának a mivoltát.” (Lev. II. 140-141.)

313 Gerő Ödön (1863-1939) író, műkritikus, 1910-től a Világ szerkesztője.

116