Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

szakítottatok. Léda asszony téged soha többé az életben látni sem akar, és hallani sem felőled. Mikor ezt mondotta, felállottam és eljöttem azt felelve, hogy ha rólad így szól, akkor én is magamra veszem. Bandival együtt kikísértek, kezet fogtunk és valami furcsa szomorúsággal váltunk el. Nekem végtelenül fájt, hogy te az én egyenes kérésem ellenére vagy talán csak azért is írtál Léda asszonynak, és éppen neki, nem inkább Belzebubnak, aki igazán egyedül hibás. De nem kellett volna senkinek sem írnod, mert jól tudtad, hogy én ezt semmiképpen nem szeretem és nem akarom. Csakugyan kár volt engemet ennyi haragnak és gyűlöletnek odavetned, kissé meggondolhattad volna, hogy senki barátom nincsen, és hogy már több ellenséget csinálnod nekem igazán nem szabad. Te ismered Lédát, Bandit és Dodót, most már elképzelheted, hogy milyenek ők, ha esküdt ellenségeink. Léda asszony szeméből láttam, hogy micsoda pokoli bosszút forral ellenem. Fogalmam sincs róla, hogy mit fog tenni, de valami borzasztót biztosan. Ha szeretettel megértetted volna szerelmes féltékenységemet, nem lett volna szabad ezt az igazán csúnya levelet megírnod. Hogy tudtál engemet ilyen kellemetlenségbe bele rángatni?

Párizs, február 12.

Ma itt járt nálam Léda asszony két szerencsétlen cseléde és sírva panaszkodtak, hogy inkább megölik magukat, de ott nem maradnak nála. A fiú is, a lány is azt mondották: „kérem, nem lehet kibírni, az nem emberi teremtés, hanem valami pokoli szörnyeteg”. Most Bandival is összevesztek, és mivel Bandi többé nem megy fel hozzájuk, hát „Raymond úr lett, kérem, az Ady úr helyettese, tessék elhinni, mi szégyelljük elmondani, amiket láttunk. Nem tudjuk érteni, hogy miért nem akarja ezt a sok csúnyaságot látni az úr, miért huny szemet mindenre?”308 És ahogy minden bajukat elmondták, igazán megsajnáltam őket nagyon. De türelemre intettem őket mégis, és azt tanácsoltam nekiek, hogy el ne szökjenek, hanem ha már semmiképpen ki nem állják a helyüket, hát mondjanak fel és két hét alatt szabadok lesznek, mert rendes felmondás után őket vissza nem tarthatják. De bolondokat ne csináljanak: Szajnába ugrani vagy emeleti ablakból levetni magát azért nem szabad, majd haza kerülhetnek szépen. Igazán csúnya Léda asszonytól, hogy elkínoz két szegény, tisztességes cselédet, pedig ilyen rendes népe soha sem volt, mint ezek. Szinte nobilisán és urasan viselkednek, mikor Léda asszony durván és brutálisan szidalmazza őket. Szeretném őket a pártfogásomba venni, de

308 „Monsieur Raymond is többször megjelent nálunk, s eleganciájával, előkelőségével ő volt az igazi párizsi gavallér megtestesítője” - emlékszik Tika. (Uo. 345.)

114