Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: ráncaidban dúló ujjak...” Testtapasztalatok metaforikája Szép Ernő költészetében

Szemetek csüng és szátok szétesett Úgy vánszorogtok két parancs között [...]

Elölt testek gazdátlan élete Az itt rekedve járt a föld felett Mint összement köd, s kiömlött élet,

S becsap szátokba, kit falatra nyittok A kiből óbégattok, ríttok, hazudtok.

A beteg test körül kiürülő, uralhatatlan terek megjelenítése egyértelműen a mérték, belső egyensúly elvesztésének képzeteihez kapcsolódik a költeményben, amely már az antik orvoslásban a betegségleírások visszatérő eleme volt. Ezt ellentétezi a következő, ötödik szakasz, amelyben, mint említettem, a szenvedés térbeli metaforizációjára, a fonnyadt rózsás kert, tűzvész élő hús szívemen, álmos folyóvíz metaforabokrainak kibontására késleltetve kerül csak sor. A vers záró szakaszának kapcsolódása az elsőhöz keretes szerkezetbe illeszti a fent röviden elemzett képsorokat, a fiatalok hétvégi mulatozása, a „jó kis perc” örömei szintén változatos test- metaforikára és hanghatásokra adnak lehetőséget („csak menjetek tánckertbe sört nyakalni / És színi szörpöt és cuppogni cifra / Cukrokkal s nyalni cukros szátokat...’’). Részletes elemzés nélkül is érzékelhető, hogy e szakasz funkciója egyértelműen a korábbiak ellentételezése.

A korábban idézett Holnap című költemény, amelynek részletét előadásom címéül emeltem, számos vonatkozásban kapcsolódik az Adjátok vissza című vers szövegéhez. Az E/2. személyű megszólítások sorozatára épülő, önmegszólító versként is olvasható költemény a humor regisztereivel, a populáris kultúra műfajainak (sanzon, kabarédal, kupié) nyelvi eszköztárával, sajátos nyel88 / Bartal Mária