Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: ráncaidban dúló ujjak...” Testtapasztalatok metaforikája Szép Ernő költészetében

bágyadtság) gyors egymásutániságának bemutatása uralja,18 a TBC a kor irodalmában döntően viszonylag fájdalommentes, megnemesítő betegségként jelenik meg. Az úgynevezett felső, respirális szerv betegsége egyfajta belső égés jeleként értelmeződik, a tüdőbeteg látványa az irodalmi szövegek többségében szexuális vágyat ébreszt a szereplőkben,19 a rohamok a szenvedély kitörésének pillanataihoz kapcsolódnak, mint ahogyan A varázshegy is fogalmaz: a „betegség álcázott szerelmi tevékenység". A lesoványodó, átvilágítható, szinte áttetszővé transzformálódó beteg testet egymással ellentétes minőségek jelzésére használják a kor irodalmában: az ártatlanság és a szexuális túlfűtöttség tartalmait egyaránt hordozhatja. Szép Ernő költeményeinek általam vizsgált részletei azonban nem illeszkednek a tuberkolózis mitizá- ciójának sontagi bemutatásába. Az Adjátok vissza című költemény vonatkozó részlete és a Jó szó című, 1928-as kötetben publikált Holnap című vers sorai nem a felfokozott érzékiség és érzékelés reprezentációi, hanem a testi kiszolgáltatottságé, az öngúny tárgyává váló, rejtegetni való, szexualitásra képtelen test leírásai:

Suttyomban hörgesz és kehelgetsz Lépcsők után hülyén lehellgetsz De csámpálsz télben rózsa arccal Mert az be lesz rózsázva kvarccal...

(Holnap)

... kór ízű émelyt Csámcsogtok ásítással. Béletek És véretek, tüdőtök, szívetek Járvány epeszti vacogó tüzekkel,

Roncs gégétek heheg s vakúlt szemekkel

18 Uo„ 15.

19 Uo„ 16.

86 / Bartal Mária