Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Bartal Mária: ráncaidban dúló ujjak...” Testtapasztalatok metaforikája Szép Ernő költészetében
gára hagyott és deformált test, majd holttest kiszolgáltatottsága és torzulásai visszatérően a testhatárok megváltozásaként, puffadásként reprezentálódnak a szövegben (dagadva márvány színnel és hideggel; kemény nagy hassal; elterül felfúva... üreg szájjal, hová a gáz hatolt) illetve a testnyílások feletti uralom elveszítéseként jelennek meg (bambán kijő a nyelv, téboly szenny habját halálod ajakán). Kiemelendő, hogy a vers metaforikájából teljesen hiányzik a csontváz képzete, a halál hangsúlyosan a rothadó testek materialitásában van jelen. E testek, úgy gondolom, nem kizárólag az erőszakos halál áldozatai, nem csak harctéri holttestek, ahogyan Purcsi Barna Gyula láttatja monográfiájában.16 Az értelmetlen halál képzetét fokozzák azon holttestek bemutatásai, amelyek a figyelmetlenség, kicsinyes hetvenkedés, ügyetlen balesetek és tréfák áldozatai: „Itt a halál, itt van: csak úrfi csíny, / Fickói virtus, ostobáit erény, / Egy robbanás, egy fagylaló futam, / Kevés rándúlás, egy bukfenc az utcán... ” A halál bekövetkeztének pillanatai itt jellegzetesen nem a „bűvös bejáraton” való belépés történeteiként értelmeződnek, és nem is alkalmasak arra, hogy a jellem kivetüléseiként vagy a vágyak felfedéseként, esetleg akaratgyengeségként legyenek olvashatóak, ahogyan az a betegséggel kapcsolatos magatartásformákban századokon keresztül kódolva volt. Nem a schopenhaueri halálképzet megjelenítői, nem az akarat megszűnésének jelei, amely a világ eredendő ősegységébe kapcsol vissza. A harmadik versszakot, a szív metonimikus, repetitiv szétíródását követően a negyedikben a „szenvedés" jelentésrétegeinek újragondolását célozza meg a költemény. A vers második szakaszában az imént bemutatott folyamathoz hasonlóan a „szépséges szenvedés” helyébe roncsolt, megcsonkított testek kerülnek. A szenvedés stilizált vizualizációját (pl. „Fonnyadt rózsás kert volt a szenvedés.”, „Tűz volt a szenvedés.” „Álmos fo16 Purcsi Barna Gyula, Szép Ernő, Akadémiai, Budapest, 1984,66. 84 / Bartal Mária
