Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bárdos László: Hasonlóról a hasonlónak? Adalékok Szép Ernő egy verstípusának értelmezéséhez

A semminél kevesebb valami a Nyugat 1917. évi első számában jelent meg, majd ugyanabban az évben az Emlék című kötetben. A verscím többszörösen is tagadja a logikát: a beléje kódolt pa- radoxitás ellenáll bármely egynemű várakozás és elgondolha- tóság megképződésének. A vers indítása ellenben egyelőre még gócoltabb, következetesebb, koherensebb szerkezetre készít elő, mint az ilyfajta darabok legtöbbje:

Kik élünk itt sem élünk szívesen,

Nem is tudjuk már mi az élet5

Csakhogy ez az egyneműség nem tart sokáig. Mintegy stilisztikailag szakad széjjel ezekben a sorokban:

Az ég arany felhőkkel áll csudára,

De a világ elment alóla már (...)

Előbb egy szecessziós-impresszionisztikus színekkel pompázó sor; majd egy olyan egyszerűre fogalmazott tagmondat, amelynek igéje odavetettségében már szinte pongyolának rémlik: „a világ elment alóla már". — Utána megint regisztert vált a költői beszéd; az egzisztenciális végállapotra ezúttal élesen metszett, logikai és grammatikai szempontból is szimmetrikusra formált mondat utal:

Maradni szégyen, veszni borzalom.

Nyomában pedig olyan szekvencia következik, amely szókapcsolataival és képzeteivel egyaránt a XIX. századi magyar költői nyelvet,

5 A verseket a következő kiadásból idézzük: Szép Ernő, Hét szín [összegyűjtött versek], kiad. Réz Pál, Szépirodalmi, Budapest, 1989. A semminél kevesebb valami című verset lásd a 109-111. oldalon.

Hasonlóról a hasonlónak? / 69