Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Széchenyi Ágnes: Három temetetlen hét Szép Ernő: Emberszag

A zavaró elemeknek a finom „leuntathatása" magáról.29 Aztán a cím „szag” metaforájának hangos, a halláshoz kapcsolódó érzékszervi szinonimája, a zsibongás, a zaj. „Mindig több hang követel csöndet, kiabálva, ordítva, jobban lármáztak, mint a lárma.”30 Ezek az idézett kijelentő mondatok elfedik azonban azt a közvetlenséget, azt a nyelvtani, stilisztikai fordulatokban is megmutatkozó olvasóhoz-fordulást, ami olyan jellemző Szép Ernőre.31

Szabadság és írói szabadság. Szép Ernő ismert finomsága, eleganciája. Miközben a leírás tűpontos, a szereplők egy része anonim, némelyeket kezdőbetűvel jelez, némelyeket, keveseket, nevesít. „Akiknek teljes nevét adom, azoktól az uraktól erre engedelmet nyertem. A többivel nem érintkezhettem, nem tudhatom, kit feszélyezne, kit nem az ő zsidó beosztása; nem szabad se néki magának, se utódjának a legkisebb kényelmetlenséget se szereznem, isten őrizzen" - jegyzi meg a legutolsó, zárójelbe tett, az olvasónak szóló külön eligazító sorokban. De abban is az újabban erőteljesen elfogult emlékeztpolitikai szólamokhoz tesz hozzá valami igen fontosat, amikor kettősen zárja magát a főszöveget: „November 9-e volt, mikor hazakerültünk. Hogy másnaptól, november 10-étől kezdve mi történt velem, meg mindnyájunkkal, azt már nem mesélem. Azt leírni és azt elhinni, érzésem szerint nem is szabad. És amit meséltem idáig, azt is „if you want, remeber, if you want, forget”.

Ebben az összefüggésben megjelenik már a felejteni akarás, a lezárás, a hallgatás. Ez a hallgatás a kibontakozó és ismertté lett szörnyűségekkel párhuzamosan mindenkire vonatkozni kezdtek, nemcsak az áldozatokra, de még a tettesekre is. Cseres Tibor ezzel fejezi be az újvidéki vérengzésről szóló tabu-törő regényét, a Hideg napokat (1964): „Urak! Erről aztán egy szót se!” Az európai kultúrában elképzelhetetlenné lett valóság és a megszólaló lelki29 Uo„ 121.

30 Uo„ 104.

31 Lásd jelen kötetben Kálmán C. György tanulmányát.

Három temetetlen hét / 47