Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Kálmán C. György: Alkalmiság és újitás Szép Ernő kisregényeiben

idézet, mindenevő módon kebelezi be a századvégi szépelgéstől a masamód szófacsarásain át kora költészetének kifinomult me­taforáiig a magyar nyelv számtalan rétegét? És miért maradt né­hány írás olyan bájosan tökéletlen? Befejezetlen, kifutás nélküli, szeszélyesen elkanyarodó? Le kellett vágni a végét, mert túllépte az előírt terjedelmet? Nyomdába kellett már adni? Vagy - csak úgy? Lehet, hogy mindezt a szabadság szóval foglalhatjuk össze?”5 Vagyis, hogy előrevetítsem azt, amit a rövid elbeszélő szövegekről mondok majd, ezeket az írásokat is a szabálytalanság, a „formát- lanság” és a szólamok kibogozhatatlan összjátéka jellemzi. Szó sincs lekerekített, problémátlan, könnyen és gyorsan olvasható szövegekről, amilyenek sokak emlékezetében élhettek, ha Szép Ernő nevét hallották. Külön elemzést érdemelne, ahogyan Szép Ernő prózájában - ideértve a publicisztikát is - a rendkívül eltérő stílusrétegekből, szociolektusokból és tájnyelvekből érkező elemek vegyülnek, konfrontálódnak, vagy egymás mellé rendelődnek, s hogy mi ennek a módszere és hatása. Ahogyan szomszédságba kerül egy­mással a pesti aszfaltnyelv, a vidéki iskolák sajátos szókészlete, a gyereknyelv, a tiszántúli tájnyelv szavai és kissé archaikus szer­kezetei, a kisvárosi napisajtó mulatságos retorikája, és még any- nyi minden más - ezek önmagukban is humorosak, egymás mel­lé rendelésük pedig gyakran igazán fergeteges hatást kelt. Szép Ernő nemcsak úttörője volt ennek a sajátos makaróni-nyelvnek,6 de a befogadói szemlélet is mostanra, a múlt század végére vál­tozott meg úgy, hogy erre nemcsak felfigyelt a Szép Ernő-olvasás, de értékelni kezdte, és mint valódi egyedi vonást emelte ki. Nos, ez nagyon hasonlít arra, amiről az imént beszéltem - azt a „hi­bát”, aminek a hangok sokfélesége, a stílusrétegek közötti furcsa 5 Kálmán C. György, Tegeződve, Beszélő 1992/4., 29-30. 6 Vö. például Tolnai Vilmos, Makaróni nyelv és irodalom, Magyar Nyelv 1930,241-248., 337-346. Alkalmiság és újítás Szép Ernő kisregényeiben /25

Next

/
Oldalképek
Tartalom